A Szentatya szívesen gondol Magyarországra

A megbízólevél-átadásról, munkájáról és családjáról beszélgetett Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet P. Vértesaljai Lászlóval a Vatikáni Rádió magyar műsorában.

Az interjú teljes egészében meghallgatható a Vatikáni Rádió honlapján. Íme szövegének leirata:
 

A Szentatya szívesen gondol Magyarországra

 

December 7-én hétfőn adta át Habsburg Lotharingiai Eduárd szentszéki magyar nagykövet megbízólevelét a Vatikánban Ferenc pápának. A kihallgatás után a szentszéki nagykövet a Vatikáni Rádió stúdiójában nyilatkozott a Szentatyával való találkozásáról, a kinevezéséről, a magyarországi pápalátogatás lehetőségéről, a szentkapu lelki jelentőségéről, a menekült-kérdésről és a jövő évi terveiről.      

Nagykövet úr, sok nyelvet beszélsz, milyennek találod a magyar nyelvet a sok világnyelv között?

Beszélek olaszul, ez nagyon fontos itt, Rómában és a Szentszéknél. Beszélek németül, angolul, kicsit spanyolul, latinul. Kilenc évig tanultam a latin nyelvet, és amikor diák voltam, Szent Tamást latinul olvastam. Tehát beszélek olaszul, egy kicsit spanyolul, magyarul, latinul, és franciául.  

 

Amikor szóba került a szentszéki szolgálatod, mint egy lehetőség, akkor ez hogyan érintett Téged, hogy „nekem ott majd magyarul kell beszélnem”? 

Öt évig dolgoztam egy püspök mellett és ismerem egy kicsit az egyházat, a világegyházat is, és amikor hallottam, hogy talán nagykövet leszek a Szentszéknél, azt gondoltam, jó lesz, mert ismerem az egyházat, katolikus vagyok, van egy nagy családom, és magyar vagyok!

 

Szabad rákérdezni, hogy mit jelent neked ez a magyar öntudat? Honnan ered és vérségileg milyen módon ered a Habsburg-Lotharingiai családon belül?

Az én szépapám József nádor volt és ő Magyarországon volt ötven évig körülbelül, sokat tett a magyar államért és jól dolgozott. Amikor a forradalom volt 1848-ban, István nádor, az én ükatyám, ott volt a magyarok mellett Bécsben. És a mi családunk mindig „magyar Habsburgok” voltak. Édesapám mindig jól beszélt magyarul, és most Magyarországon lakik, ő a nagykövete a Máltai Lovagrendnek. Most egy évig, amikor tanultam a nyelvet Magyarországon laktam. Tanárnőm egy református nő volt, és nemcsak hogy református, hanem nagyon református volt, mert a férje református lelkipásztor, édesapja református lelkipásztor és a bátyja is református lelkipásztor. Ezért gondolom, hogy ismerem is a református álláspontot.

 

Három hónapos várakozás után végre lehetőség nyílt arra, hogy december 7-én, a Szentkapu megnyitása előtti napon, ez is egy szép időpont, hogy átnyújtsad a Szentatyának a magyar kormánytól kapott megbízólevelet. Ez a találkozás az egész család jelenlétében történt és gondolom, hogy nagyon szép emlék marad a szívedben. Mesélj nekünk róla!

Gondolom, hogy nem csak nekem szép volt, hanem a Szentatyának is, mert nem gyakran van, hogy olyan nagy család jön. A boríték olyan nagy volt, és szép ünnepség volt.

 

A borítékban a megbízólevél volt…

A kislányom, Rózsa, azt mondta, hogy „nagyon nagy a boríték” (nevet derűsen). Szép ünnepség volt a megbízólevél átadása a Vatikánban és fontos volt nekem személyesen. Mindenkinek nagy öröm, ha a pápával találkozhat, de főként Magyarország számára volt fontos, mert az én feladatom, hogy Magyarországot képviseljem a Szentatyánál. Nagyon kedves volt a találkozás. Gondolom, hogy a Szentatya szívesen gondol Magyarországra, szívesen. Nemcsak udvarias szavakat mondott rólunk. És tudom, hogy miért: mert amikor ő Buenos Airesben volt, sokszor járt az angolkisasszonyokhoz, akik Magyarországról menekültek oda a kommunizmus idején, és nagyon becsülte őket. Azt mondta, hogy ott tanult sok fontosat Magyarországról, a magyar életről és az ételeikről. Viccesen hozzátette, tudja, hogy az egyik legfontosabb és legszentebb jelképünk a Tokaji bor és nevetett… (ő is nevet). Ő jól ismeri Magyarországot és gondolom, hogy Magyarországot a szívén viseli. Másnap küldtem is neki egy tokaji aszút, nem tudom, hogy meg fogja-e inni, de megpróbáltam… (nevet).   

Nagykövet úr, gondolom szóba került a pápa esetleges magyarországi apostoli útja…

Körülbelül 18 percig beszélgettünk, s azt mondta a pápai kamarás, hogy „hosszú volt, hosszú volt” és gondolom, hogy ez egy megbecsülés az ország felé. Először gondolkoztam, vajon miről beszéljek a Szentatyával, ha tíz percet lehet. És arra gondoltam, a családról fogok beszélni. Mert van családom, hat gyerekem, és a magyar kormány igen sokat tesz a családok megsegítésére. Megbeszéltem a Szentatyával, hogy a család nagyon fontos Magyarországon, nekem nagyon fontos, és öt évig, a családokért felelős osztrák püspök mellett dolgoztam. És beszélgettünk arról is, hogy jön-e a Szentatya vagy nem, hogy lesz-e pápalátogatás Magyarországon vagy nem.

 

És hogyan értékeled az ő válaszát?

A Szentatya maga hozta szóba a magyarországi meghívását. Azt mondta, nagyon is tudja, hogy meghívtuk a Szent Márton év alkalmával. Hozzátette, hogy azóta, ha magyarokkal találkozik, mindenki emlékezteti őt a meghívásra. Aztán azt mondta nekem, hogy sajnos már 79 éves és nem tud mindenhová elmenni, ahová szeretne, de azért nem mondott nemet sem! (Nevet) Szerintem még nem döntötte el, véglegesen!

 

Tehát van még remény! 

Van remény! Gondolom, hogy ő nagyon szeretne jönni, de ő csak egy ember és van 220 ország a világban. De ő tudja, hogy van a Szent Márton év…, meglátjuk, majd meglátjuk!

 

Reménykedjünk! Szóba került egy másik téma, a migránsok kérdése.

Amikor Magyarországon voltam a nyáron és tanultam a nyelvet, gyakran ott voltam a Keleti pályaudvaron, és láttam, hogy a magyar kormány és a Máltai Lovagrend, ahol szintén  nagykövet vagyok itt, Rómában, nagyon segít a migránsoknak. Én is ott voltam, amikor jött 120 busz, amivel elvitték a 2000 menekültet az osztrák határig és nagyon-nagyon erős dolog volt, ott lenni. Én láttam a helyzetet Magyarországon és hogy a magyar kormány próbálja megoldani a helyzetet. De a helyzet egy nehéz helyzet, mindenhol Európában, nemcsak Magyarországon. Azt gondolom, fontos, hogy Európa találjon egy megoldást. Nem Magyarország, nem Szlovénia, nem Ausztria, nem Németország, hanem mindenkinek kell együtt gondolkodni…

 

Az egyik legfontosabb szempont, hogy a problémát az eredet helyén, Irakban, Szíriában kell megoldani…

Igen, de mi tudjuk, hogy ott a helyzet nagyon bonyolult. És biztosan kell tudni, hogy az hosszú lesz, nem most és nem gyorsan lesz megoldás. Meg kell gondolnunk, lehet-e integrálni a menekülteket vagy a migránsokat itt, a mi társadalmunkban, Németországban, Franciaországban, mert ez egy nehéz kérdés, mert a menekültek csak jönnek. Ebben az évben gondolom, hogy 900.000-en voltak, jövőre talán két millióan lesznek! 

 

Európának, Nyugat Európának azért be kell látnia, hogy a legjobb szándéka ellenére eddig nem sikerült integrálnia a nem európai bevándorlókat. Miért gondolja, hogy a most érkezőket majd tudja integrálni, holott eddig nem sikerült?

Gyakran beszéltem vatikáni emberekkel, és mindenki azt mondja, hogy eddig ez nem sikerült. Nem sikerült integrálni őket sehol sem Európában De kell találni egy megoldást, nem tudom mit. De mik a fontos értékek Európában? Nem gondolom, hogy tudjuk, mi a legfontosabb érték…

 

Magyarországot sokszor csak a kerítés képével azonosították. Sikerült-e a Szentatyával valamiképp megértetni, hogy mi a szándéka a magyar kormánynak?

A Szentatya nem beszélt velem a menekült témáról, csak a család témáról. Azután találkoztam Parolin bíboros úrral és húsz percig ott voltam. És vele beszéltünk a menekültügyről. Azt mondta, hogy ez egy közös európai baj, Európának kell találnia megoldást, nem Magyarországnak. Elmagyaráztam, hogy a kerítés nem a menekültek ellen van, mert be lehet menni Magyarországra, van egy ajtó, de akkor meg kell csinálni a menedékkérelmet, és ha ezt nem csinálják, akkor nem lehet bemenni. Amikor nem volt a kerítés, mindennap tízezer ember jött be Magyarországra, amióta van  kerítés harmincan vagy százan vannak csupán: sok menekült nem akarja benyújtani a menedékkérelmet.

 

Van még egy téma: a megbízólevél átadására a Szentév megnyitása előtti napon december hetedikén került sor. Maga a Szentév, mint téma, szóba került?

Nagyon-nagyon fontos pillanat  volt, ott lenni december nyolcadikán a Szent Péter téren és látni. Nagyon megérintett egy kép, amint Ferenc pápa kinyitja a Szentkaput és átlép a küszöbén. Az nagyon-nagyon felemelő volt és XVI. Benedek pápa is ott volt. Sírtam is, olyan nagyon szép volt…

 

…szép volt a két „pápának” a találkozása!

Igen, igen! Az öreg Benedek pápa, aki nem jár jól  gyalog …És Ferenc pápa, aki azt akarja, hogy kövessük őt és a szentévet meg lehet csinálni itt Rómában, de Magyarországon is! Sok szentkapu lesz a világban mindenhol. Elmondta a Szentatya, hogy az első szentkaput Afrikában, Közép-Afrikában nyitotta meg.. Ha valaki eljön Rómába, én itt leszek, mint nagykövet és örülök, ha találkozunk!

 

A szentmise végén, sikerült-e a Szentkapun áthaladni a Szentatya után?

Igen, igen!!! Ott voltunk, s amikor megcsókoltam a kaput, az nagyon szép volt. A feleségem, és a többi nagykövet is, mindenki ott volt. És most gyónni fogok és azután imádkozni és meglesz a szentévi búcsú! Az nagyon fontos nekem!

 

Maradt még egy kérdés a nagyköveti munkáról. Mik a legfontosabb tennivalók és van-e valamilyen különleges terv az eljövendő esztendőre?   

Nagy öröm és megtiszteltetés Magyarországot képviselni a Vatikánban. Érdekes hely, nagyon fontos információs központ Rómában. Mi az én dolgom? Az én dolgom az, hogy elmagyarázzam türelmesen, mi miért történik otthon, mit miért teszünk, mit szeretnénk elérni, mit tartunk fontosnak. A baj az, hogy itt senki sem magyarul beszél. És nem tudják elolvasni a magyar cikkeket az interneten, és kell valaki, aki elmagyarázza Magyarországot, a magyar kormányt. De nemcsak a vatikáni vezetőknek beszélek, hanem a nagykövet kollégáknak is, mert ez itt egy információs központ. Ha én megbeszélek valamit a kollégáimmal, arra a világban másutt is felfigyelnek. És a csapat nagyon jó itt, Rómában: itt vannak a quirináli nagykövetek és a szentszéki nagykövetek, és a szentszéki nagyköveti kar nagyon jó, szimpatikus emberek, intelligensek, és nagyon jó itt a munkatársam. Két dolgot szeretnék még tenni. Megismertetni a magyar egyházi zenét, hogy minél többen tudják itt, Rómában, hogy mit csinálunk mi Magyarországon…

 

Tehát itt Rómában koncerteket tartani?

Igen, igen! És azután tervezek egy konferenciát, a cigányintegrációról Európában. Mert a cigány téma fontos Magyarországnak, és Európában is. Vannak kész terveim, és azokat akarom megcsinálni.

 

Nagykövet úr, köszönöm a beszélgetést és kérem a Szűzanya segítségét, hogy a Magyarok Nagyasszonya támogassa a munkádat, tudj összekötő kapocs lenni a magyar valóság, nem is csak a honi magyarok, hanem a világ magyarsága és Róma, a Szentatya között.

 

Köszönöm szépen!

(Fotó: Vatikáni Rádió)