A L’Osservatore Romano vatikáni
napilap április 3-i száma 4. oldalán Anna Foa zsidó származású olasz írónő, a
lap állandó munkatársa közöl megemlékezést a napokban elhunyt Kertész Imréről
„Gyűlölet és harag nélkül” („Senza odio né rancore”) címmel. Az írás elsősorban az egyetemes üzenetet
emeli ki Kertész életéből és művéből.
Életrajzi adatainak rövid
ismertetését követően kijelenti, hogy Kertész halálával „történelmünk újabb
értékes darabja tűnik el”. Olyan írónak nevezi, akinek könyvei azok közé
tartoznak, „amelyektől az ember soha nem szabadul meg, még akkor sem, amikor
saját könyvtárát teljesen lecsupaszítja”.
Kertész „minden írott szava
fontos volt, számára a retorika ismeretlen, s olyan volt, mintha mosolyával írt
volna, még akkor is, amikor a gonoszról írt, sőt, főleg akkor”. A Sorstalanság
c. regény üzenetének rövid ismertetése kapcsán Anna Foa úgy fogalmaz, Kertész
számára „a Soá nem csupán a zsidó nép szörnyű sorsát jelentette, de a Gonosz
legerősebb jelét is, a hasonlóan szörnyűséges történetek paradigmáját, mely
éppen mivel paradigma, s nem csupán egyetlen esemény, a világ minden
gonoszságát átfogja”.
Giorgio Pressburger magyar
származású olasz írónak a Corriere della Serában április 1-jén megjelent
vonatkozó írására utalva Foa azt emeli ki, hogy Kertész nem ismerte a gyűlöletet és a
haragot. Ezen vonását párhuzamba állítja Primo Levivel, aki nem „a
megbocsátásról prédikált, hanem a kibékülésről”, azaz a gyűlölettől való
megtisztulásról. „S kérdezem én, – folytatja Anna Foa – hogy a Levi- és
Kertész-féle magasságok eléréséhez, a megmagyarázhatatlan elbeszéléséhez, a
leírhatatlan megjelenítéséhez nem éppen erre van-e szükség, hogy megtisztuljunk
a gyűlölettől s kiiktassuk a haragot, mely csak annak a lelkét nehezíti el, aki
azt magában hordozza, nem pedig azért, akire irányul. S talán éppen ez a
gyűlölet-mentesség az egyik oka annak, hogy a Levihez és Kertészhez hasonló
írók nagyszerűen képesek hozzánk szólni. S Levi után immár nincs Kertészünk
sem.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése