Október
8-án délelőtt, Magyarország Szentszéki Nagykövetsége felkérésére, Angelo
Comastri bíboros, a Szent Péter-bazilika főpapja, a pápa vatikánvárosi
általános helynöke mutatott be szentmisét Magyarok Nagyasszonya ünnepe
alkalmából a vatikáni bazilika Katedra-oltáránál.
Comastri bíboros celebrálta a Magyarok Nagyasszonya ünnepi misét a Szent Péter-bazilikában (foto: Várhelyi Klára) |
A
kolozsvári Szent Cecília Kórus Orbán György Missa terciájával kísérte a szertartást, valamint magyar nyelvű Mária-énekekkel. A
bíborossal koncelebrált Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök és a Rómában
tartózkodó magyar papság.
A kolozsvári Szent Cecília Kórus a Vatikánban (foto: Várhelyi Klára) |
A
résztvevőket, köztük több nemzet nagykövetét, és a Mária-kegyhelyek Jubileumára
érkezett zarándokokat Habsburg-Lotharingiai Eduard magyar nagykövet
köszöntötte. A mise végén körmenetben vonultak le az altemplomban
található Magyarok Nagyasszonya-kápolnába, ahol elénekelték a magyar Himnuszt.
Közreadjuk
a jeles lelkiségi íróként ismert Comastri bíboros szentbeszédének magyar
fordítását.
* * *
1) A Magyar Kápolnába lépve, mely Vatikáni Grották igazi
gyöngyszeme, tekintetünket rögtön Szent István király, a magyar államalapító
nagyméretű bronzszobra vonzza magához.
A szobor a szent király nagyjelentőségű gesztusát
jeleníti meg, mely összefoglalja egész hívő életét: kezében tartva királyi
koronáját, mely a magyar nemzet jelképe, felajánlja azt Máriának, hogy Mária
védelmezze, őrizze, óvja.
István király tekintetében felsejlik a bizakodás, az
alázat, de a bizonyosság is, hogy Mária elfogadja odaadó fiúi gesztusát.
István király eme tette mély nyomot hagyott a kedves
magyar nép történelmén, s azt Mária révén Krisztus felé irányította.
Bizton kijelenthetjük, hogy Magyarország dicsőséges és
gyakran megszenvedett történelmében felismerhetjük Mária pontos és hűséges
válaszát a Szent Királynak a második keresztény millennium hajnalán tett eme gesztusára.
Ezért hívják Magyarországot „Mária Országának”. S ez a máriás kötődés 1848-ig
még a nemzeti himnuszban is kifejeződött, mely valójában egy Mária-himnusz volt,
ami igazán megindító és példanélküli.
2) Tegyük fel a kérdést: miért tisztelte Szent István a
Szűzanyát, követve mindazon szentek példáját, akik Máriára bízták magukat,
egészen Szent II. János Pállal és Kalkuttai Szent Terézzel bezárólag? Miért?
Az Evangéliumban találjuk meg a választ, Isten egyértelmű
és visszavonhatatlan döntését.
Az emberiség eltávolodott Istentől, de Isten nem
távolodott el az emberiségtől; az emberiség nem bízott Istenben, de Isten
továbbra is bízik az emberiségben; az emberiség elárulta Istent, de Isten nem
árulja el az emberiséget.
Ezért jutott Isten egy olyan döntésre, amitől mi
bizonyára eltanácsoltuk volna.
Isten elküldte Fiát a mi gonosszá és lázadóvá lett
történelmünkbe, hogy egy új történelemnek adjon kezdetet: az üdvtörténetnek, a
bűntől megszabadított emberiség történelmének, ami mindmáig folyamatban van (ezért
is gyűltünk itt imádságra össze).
Ám – jól figyeljünk! – amikor Isten Fia belépett a mi
történelmünkbe, a mi családunkba, Mária szabadságának kapuján kopogtatott:
befogadást kért tőle, s Mária szűzi méhében Isten Fia emberré lett.
Attól a perctől fogva Mária részese az emberiség megmentése
történetének, s jelenlétét könnyű felfedezni számos közbeavatkozásban, melyek
az ő anyai gondoskodásának jelei.
Szent István megnyitotta szívét az Evangélium előtt,
tiszta tekintetével meglátta az Isten mutatta irányt: ezért fogadta el
engedelmesen és bizalommal Mária jelenlétét, s kívánta rábízni a születő magyar
nemzetet.
A magyar nép pedig hű maradt Szent István gesztusához: magyar
földön a nép Mária-tiszteletét mintegy 130 Mária-kegyhely hirdeti s zarándoklatai
buzgó és őszinte jámborságáról tanúskodnak.
3) Vizsgáljuk is meg jobban! Keressük meg a
Mária-tisztelet gyökerét, hogy még jobban kidomborodjék Szent István gesztusának
bölcsessége és összhangja a szent Evangéliummal.
János evangélista elbeszéli, hogy Jézus a galileai
Kánában vitte végbe első csodáját, mellyel kinyilvánította tanítványai előtt
isteni mivoltát.
Nos, ezen első csodája Mária alázatos és bizakodó
kérésére történt. Ő vette észre az ifjú pár szükségét, ő hívta fel rá Jézus
figyelmét, ő biztatta a szolgákat: „Tegyétek azt, amit Jézus mond!”.
Szent István, mint az Evangélium figyelmes hallgatója,
jól ismerte Máriának ezt a csodálatos közbeavatkozását és levonta a logikus
következtetést: az egész magyar nemzet felajánlását Máriának.
Jézus, miközben hagyta, hogy a kereszten rátámadjon az
emberi gonoszság, s arra a szeretet és a megbocsátás isteni hatalmával válaszolt,
abban a pillanatban jelentőségteljes szavakat intézett Máriához. Jánosra
mutatva, aki az Egyházat és egész emberiséget képviselte, Jézus azt mondta
Máriának: „Asszony, íme a fiad!” Ami annyit tesz: „Mária, gondoskodj róla;
segíts neki, hogy bízzon bennem; segítsd, hogy higgye, a gonoszságot a jósággal
lehet legyőzni; segítsd, hogy félelem nélkül tegye magáévá a szeretet
parancsát, amellyel tompítható, sőt legyőzhető az embereket Isten útjáról
letérítő gyűlölet”.
Jézus szavaiban Szent István bizonyára Mária-tiszteletének
hathatós és vitathatatlan támaszára lelt: s ezt a tiszteletet a magyar népnek
is mint értékes örökséget adta tovább.
Egy jókívánsággal fejezném be. Európa csakis akkor volt
valóban egységes, amikor mélységesen keresztény volt. Keringjen ismét a
keresztény hit Európa ereiben, az elválaszthatatlan Mária-tisztelettel együtt, s
akkor jön el a biztos béke és az őszinte barátság új időszaka. Csakis az
Anyának van ugyanis hatalma, hogy egyesítse és megbékítse gyermekeinek szívét.
Szívesen gondolok arra, hogy az európai zászló kék színe,
a tizenkét csillaggal, világos Mária-utalás: maga Arsène Heitz, a zászló tervezője is bevallotta.
Miközben Európa minden országában
az európai zászlót lengeti a szél, Mária, akit Szent István király úgy
szeretett, érintse meg az európaiak szívét és újítsa meg bennük a kereszténységgel
történt első találkozás buzgóságát.
Mária közbenjárására, így
legyen!
(ford.
Érszegi Márk Aurél)
Magyarok Nagyasszonya mise a Szent Péter-bazilika Katedra-oltáránál (foto: Várhelyi Klára) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése