Kétoldalú kapcsolatok

Kapcsolatok

Oldalak

2016. december 30., péntek

Szentévi mérleg


Első kézből az Irgalmasság Szentévéről

Interjú Érszegi Márk Aurél Vatikán-szakértővel, a Szentszéki Magyar Nagykövetség tanácsosával

(Élünk. A Budaörsi Római Katolikus Plébánia lapja, 2016. december 25., XVII. évf. 2.)

Hogyan látta Rómában az Irgalmasság Évének eseményeit, mennyire mozgatta meg az esemény pl. a fővárosban élő lakosságot?
Az Irgalmasság Szentéve valóban rendkívüli volt – min­denekelőtt abban az értelemben, hogy a „rendes”, tehát 25 évenként esedékes szentévek között hirdette meg a pápa. Szándéka szerint ez a szentév amolyan „glocal” volt, tehát egyszerre globális, vagyis az egész világon hasonló­képpen megünnepelt, s ugyanakkor helyi jellegű, vagy inkább „decentralizált”. Ez utóbbi alatt főként azt kell érteni, hogy minden egyházmegyében lehetőség volt szentkaput nyitni, ami az elmúlt hétszáz évben Róma kiváltsága volt.
Magának Róma városának meglehetősen kevés időt hagyott Ferenc pápa arra, hogy felkészüljön a jubileumra. Ezt persze a város lakossága sajnálta is. Hiszen a szentévek mindig is jó alkalmat jelentettek arra, hogy Rómát „rendbe rakják”, felújítsák, fejlesszék. A mostani szentév hirtelen jött meghirdetésével erre most nem volt igazán lehetőség, s a város nem is nagyon örült neki.
Szinte végig hallani lehetett a vitát, hogy vajon sok vagy kevés zarándok érkezik-e Rómába. Kiderült, hogy egy „rendes” évvel összevetve sem volt kiemelkedő az idei forgalom. Valójában maga a pápa akarta így azzal, hogy – mint említettem – „decentralizálta” a szentévet: a szentkapu átlépéséhez, a búcsú elnyeréséhez nem volt szükség feltétlen Rómába eljönni, elég volt a saját egyházmegyei székesegyházig, vagy kiemelt kegyhelyig elmenni. S bizony, a szentév római megítélését kicsit ez is befolyásolta. Igaz, így az itteni híveknek is több lehetősége volt a jubileum lelki oldalára koncentrálni.
A visszajelzések alapján hogyan élte meg a világegyház az Irgalmasság Évét?

2016. december 26., hétfő

Hat magyar alkotás a római „100 betlehem” kiállításon

Az Örök Városban 41. alkalommal került megrendezésre a mára világszerte ismertté vált, betlehemeket bemutató karácsonyi kiállítás. A mintegy 150 kézműves alkotás Olaszország 13 tartományából és a világ 40 országából érkezett Rómába, hogy bemutassa a jászolállítás hagyományához kötődő kultúrát. A kiállítás megnyitóján óvodás gyermekek betlehemes előadást mutattak be, amelyet a közép-olaszországi földrengés áldozatainak és Amatrice városának ajánlottak.

Magyarország idén 6 kézműves jászolt mutat be a nemzetközi kiállításon, amelyek között találhatunk fából faragott betlehemet Moser Ernőnek köszönhetően, csipkéből készített betlehemi jelenetet Tóthné Bányai Márta munkájaként, vagy kukoricacsuhéból összeállított jászlat Garamvölgyi Adrienn kompozíciójában. A magyar kézművesek csodálatos munkái idén is jól tükrözik a hazánkban is régi szokásként élő karácsonyi keresztény hagyományt.

Magyar betlehemek a "100 presepi" kiállításon

Tavaly a „100 betlehem” kiállításon Szomor Ferencné betleheme III. helyezést ért el a nemzetközi kategóriában.
 
Az idén kiállított magyar betlehemek:
 
Garamvölgyi Adrienn alkotása

 
Moser Ernő alkotása
 
 
Pokomándy Zsuzsa alkotása
 
 
Ternyák Zoltánné alkotása
 
 
R. Nagy Erika alkotása

Tóthné Baranyai Márta alkotása



 

2016. december 19., hétfő

Hagyományos adventi találkozó


Az adventi hagyományoknak megfelelően, december 16-án délután Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet fogadta három jeles római egyházi intézet, a Pápai Magyar Egyházi Intézet, a Pápai Német-Magyar Kollégium és a Pápai Szent Atanáz Görög Kollégium magyar növendékeit.
 
A kötetlen beszélgetéssel és közös karácsonyi énekléssel kísért találkozóra az idén –a Fraknói-villában zajló felújítási munkálatok miatt – a Via dei Villinin található római nagykövetségi rezidencián került sor.

2016. december 17., szombat

Mindszenty bíboros boldoggá avatási eljárása: elkészült a dokumentáció


A Szenttéavatási Ügyek Kongregációja épületében hétfőn Habsburg-Lotharingiai Mihály, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány elnöke átvette a Kongregáció főelőadója, Vincenzo Criscuolo kapucinus atya kezéből a Mindszenty József bíboros boldoggá avatási eljárásának alapjául szolgáló összeállítás, az ún. Positio egy példányát az Alapítvány számára.

Habsburg-Lotharingiai Mihály és P. Vincenzo Criscuolo.
A háttérben a boldog-jelöltek dokumentációját tartalmazó fiókok
- egyedül Mindszenty portréja látszik...
 
Ezt követően a Positiót az illetékes vatikáni bizottságok elé utalják, ami a boldoggá avatási ügy újabb jelentős állomását képezi.
 

2016. december 15., csütörtök

A magyar kormány üdvözlete a Máltai Lovagrend új Nagykancellárjának


A mai nap folyamán Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet felkereste hivatalában Fra’ John Edward Critient, a Szuverén Máltai Lovagrend tegnap kinevezett Nagykancellárját, akinek tolmácsolta Magyarország Kormánya üdvözletét és jókívánságait.

Critien Nagykancellár nagyra értékelte Magyarország gesztusát és méltatta a magyar kormánnyal fennálló szoros és gyümölcsöző kapcsolatokat és együttműködést.
Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet és Fra’ John Edward Critien Nagykancellár
(Fotó: SMOM)
 

2016. december 13., kedd

Habsburg-küldetés a 21. században



 

A Habsburg-család Ferenc pápánál, 2016. november 5-én
Habsburgnak születni egyszerre szuper és kicsit furcsa is. Jó érzés egy fantasztikus családhoz tartozni, amely több mint ezer éves múltra tekint vissza. Kifejezetten jó dolog, hogy a világ csaknem minden országában van egy unokatestvéred. Ugyanakkor állandó figyelem vesz körül. Az osztálytársaid minden alkalommal odafordulnak és méricskélnek, amikor csak ez a név előkerül történelemórán (gyakorlatilag a XIII. századtól fogva folyamatosan). Higgyék el: nagy élmény.

Emellett pedig mindig ott a gyötrő kérdés: de mit is jelent Habsburgnak lenni manapság? Mennyire kötelez még ma is ez a név, mikor a család már vagy száz éve nincs hatalmon?

Valahol éppen ez volt az a kérdés, ami miatt családunk úgy döntött, hogy több mint 15 év után újra megtartja saját világtalálkozóját. Elhatároztuk, hogy visszatérünk (katolikus) gyökerekinkhez, és Rómába zarándokolunk az irgalmasság szentévének végén, találkozni Péter utódával. S ez kiváló döntésnek bizonyult.