Szentszék és a katolikusok a háború utáni világban – centenáriumi konferencia Rómában

A Pápai Történettudományi Bizottság háromnapos tudományos tanácskozást rendezett az I. Világháború végének centenáriuma alkalmából a Pápai Lateráni Egyetemmel és a Római Magyar Akadémiácal együttműködésben, 2018. november 14-16. között. A „Szentszék és a katolikusok a háború utáni világban (1918-1922” (“Santa Sede e Cattolici nel mondo postbellico (1918-1922)”) c. konferencia megnyitójára a Lateráni Egyetemen került sor, Pietro Parolin bíboros államtitkár előadásával.

A bíboros az I. világháború végén a Szentszék és a katolikus Egyház előtt álló főbb kihívásokat elemezve kifejtette, hogy lényegében az azokra kidolgozott válasz tette lehetővé a Szentszék visszatértét a nemzetközi politikai színtérre, illetőleg a katolikusok bekapcsolódását országaik társadalmi-politikai folyamataiba, ami mindmáig meghatározónak bizonyul.

A háborút lezáró békékhez a Szentszék ambivalensen viszonyult – mutatott rá Parolin bíboros –: értékelte a háború lezárását, de hiányolta a szerződésekből a tartós béke előfeltételének számító kiengesztelődés szellemiségét. A pápaság számára a háború végén a legnagyobb kihívást az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnése jelentette, mert noha nem voltak illúziói a belső egyházi helyzet tekintetében, mégis az utolsó magát katolikusnak valló nagyhatalomról volt szó. Ezzel szemben a legtöbb európai államon belül liberális-szocialista és laicista erők kerekedtek felül – nem is szólva a bolsevik veszélyről – melyek a hitnek és az Egyháznak a közéletből való kirekesztésére törekedtek. A Népszövetséghez is vegyes érzelmekkel közelített a Szentszék, érzékelve benne az egyházellenes, liberális és szabadkőműves eszmeiség érvényesülését.



A konferencia megnyitója P. Bernard Ardurával és Pietro Parolin bíborossal

A közélet főszereplőjévé az Egyházzal való kapcsolataikat fokozatosan elveszítő néptömegek léptek elő, s közben meggyengültek az olyan hagyományos közösségek, mint a család. XV. Benedek pápa ezért felismerte, hogy ebben a helyzetben az Egyház legfőbb támaszává az uralkodók és hagyományos elitek helyett ugyancsak a hívők tömegei léphetnek elő – s ez indította el a kereszténydemokrácia fejlődését. Az újjáalakuló nemzetköri rendben a pápa szorgalmazta a keresztény értékek közéleti megjelenítését, a katolikusok felelős állampolgári szerepvállalását, s a politikai hatalom megítélésének fokmérőjévé az Egyház szabadságának biztosítását tette. A pápa elismerte a nemzetek igazságos és jogos törekvéseit, elismerve a nemzet mint természetes közösség erkölcsi és politikai értékét (ti. a hazaszeretet mint a 4. parancsolat kívánalma). A bíboros államtitkár rámutatott, a Szentszék nem hagyta, hogy kihagyják a nemzetközi rend alakításából s az Egyházat a sekrestyékbe szorítsák vissza, ezért az olasz vétót megkerülve a nagyhatalmak nemzeti egyházain keresztül törekedett elveit a béketárgyalások során érvényre juttatni, majd a következő években megsokszorozta diplomáciai képviseleteinek és nemzetközi szerződéseinek számát.

Fejérdy András és Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet
(fotó: Várhelyi Klára)

A tanácskozás harmadik napján Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet mondott köszöntőt. Abból kiindulva, hogy a Római Magyar Akadémia a világháború utáni magyar szellemi újjászületési program gyümölcse, rámutatott, hogy Magyarország Alaptörvénye is „lelki és szellemi megújulást” szorgalmaz a „huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után”. Ezen újjászületés minden korban a kereszténységre épült, melynek eredménye volt az 1938-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, de a csehszlovákiai és romániai magyar pártok keresztény-szociális irányultsága is (ennek kapcsán felelevenítette Esterházy János politikai szerepét és a frontról hazatérve papnak álló Márton Áron személyét). A nagykövet idézte továbbá Ferenc pápát, aki szerint az I. Világháború végének tanulsága, hogy a győztesnek soha nem szabad megaláznia a legyőzötteket, s nem lehet úgy békét építeni, hogy a győztes rákényszeríti hatalmát a vesztesre. Végül rámutatott, hogy Magyarország a nemzeti összetartozásról szóló 2010. évi XLV. törvénnyel adott új választ a trianoni traumára, melynek értelmében a fennálló problémákat a minden embert s közösséget tiszteletben tartó szuverén államok egyenrangú együttműködése révén lehet megoldani. Ugyanezt hangsúlyozzák Orbán Viktor miniszterelnök megszólalásai, aki szerint többször bizonyítottuk, nincs miért félni a magyaroktól, ám mindenki jól jár, aki velünk együttműködik, s így a Kárpát-medencét közös erővel Európa legbiztonságosabb és leggyorsabban fejlődő térségévé tehetjük.

A konferencia összefoglaló előadását Fejérdy András, az MTA Történettudományi Intézete és a PPKE HTK munkatársa tartotta. A Palazzo Falconieriben tartott ülésszakon megjelent Walter Brandmüller bíboros, a Pápai Történettudományi Bizottság korábbi elnöke, valamint Marc Ouellet bíboros, a Püspöki Kongregáció prefektusa is. P. bernard Ardua O.Praem, a Bizottság jelenlegi elnöke meleg szavakkal mondott köszönetet a vendéglátásért. Az előadások szövegeit a Pápai Történettudományi Bizottság később külön kötetben jelenteti meg.

P. Bernard Ardura O.Praem, a Pápai Történettudományi Bizottság elnöke
a konferencián (fotó: Várhelyi Klára)