Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár felszólalása a „Romák helyzete Európában” konferencián

Magyarország Szentszéki Nagykövetsége április 7-én nemzetközi konferenciát szervezett „A romák helyzete Európában” címmel. Megnyitóbeszédet mondott Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár asszony (EMMI), a két fő előadást pedig Peter Turkson bíboros, a vatikáni Emberi Fejlődés Dikasztérum prefektusa, illetve Franz Salm, a Szuverén Máltai Lovagrend roma-ügyi nagykövete tartotta. Egyházi és világi szakértők, illetve szentszéki nagykövetek konkrét helyzeteket és példákat emeltek ki az egyes európai országok roma-integrációs gyakorlatából. A rendezvényt Ferenc pápa külön üzenetben köszöntötte.

 

Közzétesszük Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár beszédének magyar szövegét.

 

* * *

Eminenciás és Excellenciás Urak! Nagykövet Urak! Mélyen Tisztelt résztvevők!

Langerné Victor Katalin a roma-integrációs konferencián
roma népi motívumokkal díszített ruhában
(Foto: Várhelyi K.)

A romák közössége ma a legnagyobb olyan európai kisebbség, amelynek tagjai évszázados vándorlás után szinte valamennyi európai országban jelen vannak. Ugyanakkor nem rendelkeznek anyaországgal, egységesen használt nyelvvel, és a kultúrájuk is széttagolt.

Ami a romák valamennyi népcsoportjában közös, az a számkivetettség, az általános szegénység, a háttérbe szorulás, a jövőtlenség, és igen gyakran az egyenlően gyakorolható jogok hiánya. A többségi társadalmak általában idegennek és problematikusnak tekintik őket és csak kevésbé hajlandóak velük a párbeszédre, s még kevesebbet tesznek a felemelkedésük érdekében.

Viszont a romák közössége számít az Istenhívő keresztények szolidaritására és reménykedik az integrációban, a békében és a befogadásban.

Magyarországon kisebb-nagyobb sikerrel – más országokhoz hasonlóan - évtizedek óta különböző szintű programok működtek a roma népesség civilizációs viszonyainak javítására, elősegítve a tartós letelepedést, az oktatásban és a munka világában való részvételt. Természetesen születtek eredmények, de ma már a népszámlálási adatok szerint több, mint 300 ezer – szakma becslések szerint közel 700 ezer – roma személy helyzetében igazi, távlatos és tartósnak ígérkező pozitív változás csak 2010 után következett be.

A 2011-ben megszületett tudományos adatokon nyugvó Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia elsődleges célcsoportját a roma közösség alkotja. Ez Európa legátfogóbb, már a végrehajtás fázisában lévő programja, s nem véletlen, hogy valamennyi uniós ország mintának tekinti és ez alapján készítette el a saját programját.

A mi stratégiánk fő beavatkozási területét képezi az oktatás, a lakhatás, a foglalkoztatás, az egészségügy, természetesen nem véletlenül a keresztény lelkigondozás.

A Stratégiát és annak következetes végrehajtását az a szemlélet hatja át, hogy nemzeti sorskérdés a szegénység felszámolása, amelynek része a roma emberek társadalmi integrációja.

A szemléletváltó kormányzati munka egyik kiemelkedő eredménye az, hogy sikerült kimozdítania a mélyszegénységben élők jelentős részét a passzivitásra ítélő, segélyezési rendszer zárt, szegénységi csapdába szorított helyzetéből, és ezzel összefüggésben meg is kezdődött az aktivizálás folyamata.

A kormány a szegénységben, szocializációs és életmódbeli hátrányokkal élő cigány és nem cigány magyarok humán tőkéjének növelését, oktathatóságuk és foglalkoztathatóságuk erősítését tűzte ki célul. A végső cél a szegénység leküzdése, és ennek a törekvésnek az első eredményei már mérhetők.

A Stratégia világossá tette azonban, hogy a társadalmi felzárkózás intézkedései széleskörű változásokat csak középtávon és hosszútávon nyolc–tíz év távlatában hozhat. Részeredményekről azonban már most is beszámolhatunk.

Ezt megelőzően még nem volt olyan romákkal kapcsolatos kormányzati szakpolitika Magyarországon, amely minden évben számot adott volna az elvégzett munkáról. 2010 óta azonban a kormány évről évre beszámolót készít az Intézkedési Tervről, és válaszokat ad, hogy megfelelően tervezte-e a forrásokat, azok eljutottak-e a szegényekhez, rászorulókhoz, romákhoz. A Magyar Nemzeti Felzárkózási Stratégia alapján készült Intézkedési Terv egyértelműsíti, hogy mire kell költeni, ki a felelőse, mik a konkrét, számszerű, közösen teljesítendő célok, amelyekről minden évben számot is kell adni.

Az Intézkedési Terv ellenőrzött módon látja el feladatokkal a teljes magyar közigazgatást, a tudományos, szakmai és érdekképviseleti rendszert oly módon, hogy a munkafolyamatok minden szintjén bevonja a roma közösség tagjait.

Mióta felzárkózásról és cigányügyről szó van Magyarországon, még soha nem vettek részt úgy cigány emberek a saját sorsuk alakításában, mint most.

Egyedülálló magyar sajátosság az is, hogy a foglalkoztathatóság előmozdítása és a jövő megalapozása érdekében a legkisebb gyermekkortól az egyetemi képzésekig kiépült a romák oktatási felzárkózását segítő programok egymásra épülő rendszere. A korai fejlesztés érdekében nálunk például már 3 éves kortól kötelező az óvodáztatás, amelyben így Magyarország már az elsők között jár, hiszen a roma gyerekek több, mint 90 %-a rendszeresen részt vesz az óvodai foglalkozásokon.

A közoktatás minden szintjén tucatnyi, valóban sikeres felzárkózást és előrelépést segítő programot működtetünk.  Az is szintén egyedülálló, hogy Magyarországon már évek óta több száz hallgatóval működik összesen hét bentlakásos keresztény és további 4 civil roma szakkollégium, amelyekben a római és görögkatolikus, valamint református és evangélikus közösségek segítik a felzárkózást, a főiskolai és az egyetemi tanulmányokat. Ezekben a keresztény roma szakkollégiumokban természetesen intenzív lelkigondozás is zajlik annak érdekében, hogy létrejöhessen egy együttműködő, párbeszédre kész keresztény vallású roma értelmiség.

A közös munka legkiemelkedőbb eredménye, hogy Európában ma már Magyarországon van a legmagasabb roma foglalkoztatási ráta, a maga 44 %-val.

A magyar parlament és nemzetközi szervezetek által ellenőrzött stratégiánk kidolgozásában és végrehajtásában két elvi jelentőségű szemléletváltás is megvalósult. Az egyik az, hogy a program minden egyes részletében részt vesznek a roma közösség tagjai és szervezetei.

A kormány fontosnak tartja a kapcsolattartást a felzárkózásban aktív, a terepen végzett segítséget adó roma és nem roma szervezetekkel: a szakpolitika eredményessége a megvalósítókkal való jó kapcsolatot is tükrözi. A véleménynyilvánításnak minden témában megvan a lehetősége, a „semmit rólunk, nélkülünk”-elv alapján.

A másik kifejezetten magyar megoldás: az, hogy az egyházak és kormány közös kezdeményezésére a magyar keresztény közösségek aktívan, gyakorlatiasan és állandó jelleggel részt vállalnak a közös munkából.

A Magyar katolikus Püspöki Kar külön roma pasztorációs tisztséget hozott létre. Roma referenseket a protestáns testvéregyházak is kineveztek, akik a katolikusokkal egyetértésben végzik a lelkigondozást és gyakorlatiasan segítik a társadalmi befogadást.

A munka természetesen tovább folytatódik. Továbbra is megkülönböztetett figyelemmel vagyunk a katolikusok és más keresztény közösségek romákat segítő munkájára.

Azért tartjuk ezt fontosnak, mert egyrészt az egyházak hosszú távon fenn tudják tartani a belső motivációt, a hitéleti értékek mentén megtanítanak erőt meríteni, másrészt pedig, ha szükséges, az életvezetési nehézségek leküzdésére újra és újra operatív, a gyakorlati elintézést szem előtt tartó támogatást is nyújtanak a hozzájuk forduló embereknek.

Az egyházak missziós tevékenységük során elérik a cigány közösségek tagjait, életük megváltozásának lehetőségét tárják fel előttük. Lelkigondozást, útmutatást nyújtanak nekik és motiválják őket, hogy lépéseket tegyenek a jobb élet megvalósítására. A missziós tevékenység eredményeként jelentkező hiteles pozitív cigány minták rendkívüli társadalmi folyamatok elindítására képesek a cigány közösségen belül és a többségi társadalomban egyaránt.

Végezetül külön is köszönetet szeretnék mondani Magyarország vatikáni nagykövetének, Dr. Habsburg – Lotharingiai Eduárdnak, hogy az általa szervezett római Roma Nap előestéjére megszervezte ezt a roma-integrációs konferenciát.

Megköszönve a megtisztelő lehetőséget Isten áldásában bízva remélem, hogy ez a roma közösség felzárkózásáért keresztény elköteleződéssel végzett munka tartós és eredményes lesz.

A konferencia az NKA támogatásával valósult meg