2019. április 20., szombat

Áldott Húsvétot kíván a Szentszéki Magyar Nagykövetség!

A vatikáni Apostoli Palota Redemptoris Mater-kápolnája
(P. Marko I. Rupnik alkotása)


2019. április 18., csütörtök

Stabat Mater a magyarok római templomában


Stációs mise a S. Stefano Rotondo-bazilikában
A Virágvasárnap előtti pénteken tartják a római magyar nemzeti templomnak számító Kerek Szent István-bazilikában (Santo Stefano Rotondo) a hagyományos ún. stációs misét.

Az idén április 12-én a stációs misét követően egyházzenei áhítatra kerül sor Magyarország Szentszéki Nagykövetsége, a Pápai Magyar Egyházi Intézet, a Vatikáni Rádió és a Pápai Német-Magyar Kollégium (Germanicum) támogatásával.

Sossio Capasso, Hyun Sun Seo és Szabó Barbara a Stabat Matert adták elő
Szabó Barbara alt, Hyun Sun Seo koreai származású szoprán és Sossio Capasso nápolyi orgonista Giovanni Battista Pergolesi Stabat mater darabját adták elő.

A fellépők az áhítatot egyúttal figyelemfelhívásnak is szánták: a másik magyar vonatkozású római templom, a Santa Balbina-bazilika tetőzete felújításra szorulna.

2019. április 1., hétfő

Arany Rózsa – ősi pápai kitüntetés




Pápai Arany Rózsa - Fatima
Ősi hagyomány volt, hogy a pápa nagyböjt IV. vasárnapján – eredetileg a Santa Croce in Gerusalemme bazilikában, majd az apostoli palotában – megáldott egy aranyból készített rózsát, amelyet kitüntetésként adományozott az Egyház iránt nagy érdemeket szerzett személyeknek. A rózsa virágjának közepébe eredetileg balzsamot helyeztek el, később vörös drágakövet. Idővel a rózsaszálból egyész rózsacsokor lett, amit megfelelő aranyozott vázával együtt készítettek.

A pápai Arany Rózsát kezdetben főleg államfők, hadvezérek kaphatták, de egyházi intézményeknek, székesegyházaknak, kolostoroknak is juttattak belőle. A XVIII. század óta a királynőknek volt fenntartva, míg a XX. századtól kezdve inkább a jelesebb templomok, kegyhelyek részesülnek e kitüntetésben.
Így például VI. Pál pápa a betlehemi Születés-templomnak, a fatimai kegyhelynek, illetve a guadalupei kegyhelynek adományozott Arany Rózsát. II. János Pál pedig, többek között, a czestochowai, a loretói és a lourdes-i Mária-kegyhelynek, valamint a velehradi Szt. Cirill és Metód-bazilikának. XVI. Benedek a fatimai, a pompei, a mariazelli, az aparecidai és az altöttingi kegyhelyeknek vitt Arany Rózsát. Ferenc pápa is vitt Fatimába Arany Rózsát, de a torinói és a guadalupei Mária-kegyhelyeknek is adományozott egyet-egyet.

Pápai Arany Rózsa - Velehrad
A Kárpát-medencében jelenleg nem őriznek egyetlen pápai Arany Rózsát sem. Ugyanakkor a történelem folyamán több magyar személyiség is részesült e kitüntetésben, köztük Nagy Lajos király (1348), Luxemburgi Zsigmond császár (1435), valamint több Habsburg uralkodónk felesége, köztük Erzsébet királyné.

A vonatkozó régi szertartáskönyvek rámutatnak, hogy a rózsa tulajdonképpen Krisztus-szimbólum, s ily módon az Arany Rózsa adományozása nem csupán elismerés, de egyben küldetés is: a megadományozottnak Krisztust kell elvinnie a világba. Hagyománnyá vált, hogy az Arany Rózsa megáldásának szertartásán, Nagyböjt IV. vasárnapján a pápa a rózsa színével egyező – tehát rózsaszínű – miseruhát visel. Később ez a szokás elterjedt a világ más részein is, s mivel Advent III. vasárnapjának kezdőéneke szintén az örömmel kapcsolatos – Gaudete-vasárnap – ennek hasonlatosságára akkor is szokásba jött a rózsaszínű miseruha viselete.

 

(Érszegi Márk Aurél)
Ferenc pápa átnyújtja az Arany Rózsát a fatimai Szűzanyának

2019. március 23., szombat

Il Sismografo-blog: "A Mária-hit a népek közötti testvériség és egység szolgálatában"


Az Il Sismografo nevű, egyházi témákra szakosodott blog március 19-én „Ferenc pápa a Sumuleu Ciuc (magyarul Csíksomlyó) kegyhelyen: a Mária-hit a népek közötti egység és testvériség szolgálatában” címmel közölt írást a romániai pápalátogatás erdélyi vonatkozásairól.

A szerző szerint a romániai pápalátogatás egyik legjelentősebb és legnépesebb pillanata lesz a csíksomlyói mise. Hiszen Erdély, Európának igencsak sajátos szeglete: a terület történelmileg Magyarországhoz tartozott és csak egy évszázada lett Románia része. Etnikai keveredés, vallási sokszínűség, gazdag történelem jellemzik, s a különböző kultúrák, identitások nem mindig könnyed módon, de „megtanultak” egymással együtt élni.

A szerző kiemeli, hogy az Oláh Zoltán atyával, a Gyulafehérvári Főegyházmegye sajtófelelősével folytatott beszélgetés segített megérteni, miért oly fontos a magyarok számára ez a látogatás. Ismerteti az erdélyi magyarság számarányait, s kiemeli, hogy a Romániában élő magyar kisebbség szoros kapcsolatot tart fenn az anyaországgal. A katolikus egyházhoz tartozás ezen kapcsolat meghatározó része, a csíksomlyói Mária-kegyhely pedig a legjelentősebb helyszín a Romániában élő katolikus magyarok spirituális egységének megnyilvánulása szempontjából.

A cikk hangsúlyozza, hogy a Romániában élő magyar hívek felfogása szerint a pápa látogatása nemcsak az ottani magyar közösségnek szól, hanem általában „Magyarország egy olyan részének is, amely a határokon kívül maradt”. Ezért is „kezd teret nyerni a látogatás azon olvasata, miszerint a pápa látogatása két országnak szól: Romániának és Magyarországnak is”. A pápa ezzel tisztában is van, sőt ez tökéletesen összhangban van tanításával, ami a perifériákon, az ezesetben inkább kulturális mintsem földrajzi határon élő közösségekkel való találkozást célozza, ahol különböző népek együtt élnek.

„Mindazonáltal hiba lenne azt gondolni, hogy a csíksomlyói látogatás csupán egy futólagos gesztus volna Magyarország iránt. A helyszín jellege és a történelmi-kulturális kontextus okán a pápa minden bizonnyal a különböző kultúrák közötti egységre, szolidaritásra, együttműködésre szólít majd fel. Ez pedig egyfajta kihívás lehet a fiatal generációk számára, akik biztos nagy számban lesznek jelen Csíksomlyón: magyarok és románok, katolikusok és más felekezetek hívei együttműködése egy jobb és igazságosabb jövő érdekében Európában és máshol is, a nehéz történelmi múltról nem megfeledkezve, ám anélkül, hogy a múlt további akadályt jelentene a jelenlegi és jövőbeli együttélésben. A Mária-hit a népek közötti testvériség és egység szolgálatában áll.”

2019. március 18., hétfő

Magyar festő a Pápai Szépművészeti Akadémia tiszteletbeli tagjainak sorában

Kisléghi Nagy Ádám (foto: Magyar Kurír)
A Pápai Szépművészeti Akadémia tiszteletbeli tagjává választották Kisléghi Nagy Ádám festőművészt. Kinevezési oklevelét március 19-én, Szent József ünnepén veheti át a Pantheonban celebrált szentmise végén, Gianfranco Ravasi bíboros, a Pápai Akadémiák Tanácsának elnöke kezéből.


A teljes nevén Pantheon Virtuózainak Szépművészeti és Szépirodalmi Pápai Akadémiája 1543-ban alakult meg a Pantheonban, a Rómában alkotó művészek (festők, építészek, szobrászok) kezdeményezésére, III. Pál pápa engedélyével. Az eredetileg Szentföldi Szent József Kongregáció néven működő társulat Boldog IX. Piusztól részesült pápai jóváhagyásban, majd XI. Piusz emelte akadémiai rangra. Néhány évvel az alapítás után már zenészeket is tagjaik sorába emeltek, 1995-ben pedig II. János Pál pápa megnyitotta az Akadémiát az írók, költők és filmrendezők előtt is. Székhelyük a Pantheon Szt. József-kápolnája, ezért is tartják közgyűlésüket a szent ünnepén.


Meghívó a Pantheon Virtuózainak Pápai Akadémiájának ünnepi miséjére

A testület nemcsak vallási és jótékonysági tevékenységet folytatott, hanem önsegélyezési funkciója is volt, majd később a művészképzésben is részt vállalt ösztöndíjak és pályázatok révén. Értékes levéltárral és művészeti gyűjteménnyel rendelkezik. Utóbbi nagy részét a Pantheonban őrzik, s főleg a tagok által adományozott művekből áll. Kiemelkednek köztük az önarcképek, illetve a tervek és művázlatok. (A gyűjtemény virtuálisan megtekinthető az Akadémia honlapján.)
A Pantheon Virtuózainak Pápai Akadémiájának öt osztálya van: 1. építészek; 2. festők és filmművészek; 3. szobrászok; 4. zenészek és műértők; 5. irodalmárok és költők. A „rendes tagokat” a pápa nevezi ki, létszámuk legfeljebb 50 fő lehet, és 80. életévük betöltésével „emeritus akadémikussá” válnak. Őket egészíti ki a létszám feletti „tiszteletbeli akadémikusok” kategóriája.
Az Akadémia kezdettől fogva a legnevesebb művészeket tömörítette, nemcsak Rómából, de más országokból is. Az ismertebb tagok között volt Daniele da Volterra, Cavalier D’Arpino, Pirro Ligorio, Jacopo Barozzi da Vignola, Antonio da Sangallo, Alessandro Algardi, Francesco Borromini, Diego Velazquez, Mattia Preti, Pietro da Cortona, Carlo Maratti, Pompeo Batoni, Filippo Juvarra, Luigi Vanvitelli, Giuseppe Valadier, Antonio Canova, Jean-August-Domenique Ingres. Kisléghi Nagy Ádámot megelőzően a Rómában alkotó Hajnal János volt az Akadémia magyar tiszteletbeli tagja.


Az idei kinevezettek között találjuk rendes tagként Santiago Calatrava építészt, Marco Tirelli festőt, Elisabetta Benassi és Giuseppe Penone szobrászokat, Alessandro D'Avenia és Andrea Moro szépírókat, valamint Antonio Spadaro SJ atyát, a Civiltá Cattolica főszerkesztőjét. Az új tiszteletbeli tagok között szerepelő Kisléghi Nagy Ádám mellett találjuk Raúl Berzosa festőt, Jordi Bonet i Armengol-t, a barcelonai Sagrada Família építészét, Paolo Portoghesi építészt, valamint Aleksandr Nikolaevič Sokurov orosz és Liliana Cavani olasz filmrendezőt.

A Pantheon Virtuózainak Pápai Akadémiájának közleménye kiemeli, hogy az új kinevezések „hozzájárulnak az Akadémia kulturális profiljának naprakésszé tételéhez és újra definiálásához, lendületet adnak az Akadémia új irányvonalának, mely a művészeti kreativitás megújítását helyezi tevékenysége középpontjába tagjainak tevékenysége és művei révén”.

Nem a mostani lesz Kisléghi Nagy Ádám első vatikáni szereplése. 2003-ban festménye nyomán készült Batthyány-Strattmann László boldoggá avatási képe (standard) a Szent Péter-bazilika homlokzatára. 2009-ben ő képviselte a magyar művészeket a Vatikánban XVI. Benedek pápa és a művészek találkozóján. 2016-ban "Lux in tenebris lucet" címmel volt kiállítása a Római Magyar Akadémián.

2019. február 21., csütörtök

Római megemlékezés báró Apor Gábor halálának 50. évfordulóján


Báró Apor Gábor volt szentszéki magyar követ halálának 50. évfordulóján nagykövetségünk, a Szent István Alapítvánnyal és a Szuverén Máltai Lovagrenddel együttműködésben megemlékezést tartott Rómában és a Vatikánban.

Az 1969. február 21-én elhunyt Apor Gábor külügyminiszter-helyettes, majd 1939-1944. között szentszéki követ, 1952-1958. között a Szuverén Máltai Lovagrend nagykancellárja, végül pedig a rend olaszországi nagykövete volt. Magyarország német megszállása után lemondott követi megbízatásáról és a disszidens Követi Komité tagjaként tevékenykedett, mindvégig fáradhatatlanul támogatta a magyar emigráció tagjait, számos kezdeményezésben vett részt, így a Szent István Alapítvány létrehozásában is.

Február 21-én reggel a vatikáni bazilika Magyarok Nagyasszonya kápolnájában Mons. Angelo Acerbi érsek, volt budapesti nuncius és a Máltai Lovagrend volt prelátusa celebrált szentmisét Apor Gábor lelki üdvéért, Mons. Németh László olaszországi magyar főlelkész, P. Vértesaljai László, a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségének vezetője, Mons. Németh Norbert, a Pápai Magyar Intézet rektora és Szerencsés Zsolt plébános koncelebrálásával. A szertartáson a Máltai Lovagrend Szuverén Tanácsát gróf Esterházy János kincstárnok és Fra’ John Critien képviselte, a Magyar Máltai Lovagok Szövetségét pedig Prof. Okolicsányi Lajos, Czigler Ágoston és Rabi József. Jelen volt továbbá Farkas Olivér, Szent István Társulat igazgatója, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend magyarországi kancellárja.

Köszöntőjében Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet emlékeztetett, hogy a Szentszéki Magyar Nagykövetség homlokzatán szobor emlékeztet a neves elődre, s felidézte az akkori nagymester, Fra’ Angelo de Mojana szavait, aki ötven éve kijelentette: „kétségtelen, hogy Apor báró úgy szerette a Rendet, mint második hazáját”.

Szentbeszédében Mons. Acerbi rámutatott: „Apor Gábor szorosan kötődött hazájához, amely hosszantartó sötét politikai és társadalmi korszakot élt meg, ugyanakkor kiemelkedő szolgálatot végzett a Máltai Rendben, amely szintén nehéz éveket vészelt át. A Rend nagykancellárjaként elérte a Máltai Rend hivatalos elismertetését Olaszország részéről. A Rendnek aztán ő lett első nagykövete az olasz kormánynál.” Majd Boldog Apor Vilmos alakját felidézve megjegyezte: „a vértanú püspök bizonyára az égből kíséri imádságunkat bátyja halála évfordulója alkalmából”.

A megemlékezés a Verano-temetőben folytatódott, ahol a magyar máltai lovagok sírboltjánál Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet, valamint a Szent István Alapítvány nevében Mons. Németh László és Szokoly György helyeztek el koszorút. Prof. Okolicsányi Lajos és Lantos Erzsébet pedig személyes emlékeiket is felidézve szóltak meg Apor Gáborról.