2019. február 13., szerda

Hálaadás Mindszenty bíborosért Rómában


Miután nyilvánosságra került a hír, hogy Ferenc pápa jóváhagyta a Mindszenty bíboros hősies erényeit elismerő határozatot, Erdő Péter bíboros-prímás esztergomi érsek, aki hivatali elfoglaltságai okán éppen Rómában tartózkodik, hálaadó imádságot tartott a Santo Stefano Rotondo templomban, Tiszteletreméltó Mindszenty József egykori bíborosi címtemplomában.

A boldoggá avatásért és a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért mondott imádság végén Erdő bíboros gyertyát gyújtott a templomban 2016-ban elhelyezett emléktáblánál, melyet Mindszenty József arcképe díszít.

Az imádságon megjelent többek között Dr. Habsburg-Lotharingiai Eduard szentszéki nagykövet, Dr. Németh Norbert, a Pápai Magyar Intézet rektora, Dr. Németh László olaszországi magyar főlelkész, a Szent István Alapítvány elnöke és Érszegi Márk Aurél követségi tanácsos.

2019. február 7., csütörtök

Államtitkári látogatás Kapisztrán Szt. János szülőhelyén



Soltész Miklós államtitkár, Antonio d'Alfonso capestranói polgármester
és Cristina d'Alfonso, a Kapisztrán Tanulmányi Központ elnöke
Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára 2019. február 2-án ellátogatott Capestranóba, Kapisztrán Szent János szülővárosába.

A polgármesteri hivatalban fogadta őt Antonio d’Alfonso polgármester és az önkormányzati képviselőtestület tagjai. Köszöntőjében a polgármester méltatta a magasrangú magyar állami delegációt, emlékeztetve a Budapest I. Kerületi Önkormányzattal fennálló testvérvárosi kapcsolatukra, valamint a Hadtörténeti Intézet és Múzeummal folytatott többévtizedes együttműködésre.

Itt született Kapisztrán Szt. János
Kapisztrán Szt. János szülőházában (melyet a 2009-es földrengést követően 2011-re magyar kormányzati támogatásból újítottak fel) az olasz tábori püspökség tartományi képviselője elmondta, hogy Kapisztrán Szt. János a tábori lelkészek védőszentje lévén, a város az utóbbi években törekszik a különböző országok tábori püspökségeit megszólítani és zarándoklataikat elhozni Capestranóba.

Kapisztrán Szt. János szülőházának belső tere
A Szt. János kolostor elöljárója, Mariusz Stepak OFM megmutatta a könyvtárban őrzött Kapisztrán-iratokat és ereklyéket (a szent használati tárgyait, valamint könyvtárát).
Kapisztrán Szt. János könyvei
A Kapisztrán Szt. János Tanulmányi Központ (Centro Studi Giovanneo) elnöke, Cristina d’Alfonso ismertette az 1991-ben alapított s nemrég felújított intézet tevékenységét és céljait. Ezen célok közül kiemelkedik a Kapisztrán Szt. Jánostól megmaradt iratok felkutatása, valamint a Capestranóban őrzött iratok (újabb) kiadásának előkészítése. A Tanulmányi Központ, valamint a kapcsolódó múzeum gyűjti a Kapisztránra vonatkozó publikációkat, kultuszának tanúságait.

A magyar delegáció megkoszorúzta a városi temetőben a 2018 nyarán elhunyt ’56-os emigráns Mihályi Géza sírját, aki Capestrano magyar kapcsolatainak előmozdítója volt.

 

2019. február 6., szerda

Soltész Miklós államtitkár a Kultúra Pápai Tanácsánál


Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára február 1-jén a Vatikánban megbeszélést folytatott a Kultúra Pápai Tanácsa elnökével, Gianfranco Ravasi bíborossal. A találkozón vatikáni részről részt vett Mons. Melchor Sánchez, a dikasztérium altitkára, a hit és sport részleg felelőse, valamint Mons. Kovács Gergely hivatalvezető és Mons. Fabrizio Capanni, a Szentszék Műemlékvédelmi Állandó Bizottságának felelőse is. Magyar részről pedig Dr. Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára, valamint Dr. Habsburg-Lotharingiai Eduard szentszéki nagykövet és Érszegi Márk Aurél tanácsos.


Soltész Miklós államtitkár ismertette a magyar kormány és a Magyar Katolikus Egyház együttműködését, mely szociális, oktatási és kulturális területen is kiemelkedő eredményeket tud felmutatni. Ennek kapcsán ismertette a bíborossal a magyar családpolitika eredményeit is, valamint a Magyarországon és szerte a Kárpát-medencében folytatott templomfelújítási és építési programot. Hasonlóképpen bemutatta a Hungary Helps programot és az üldözött keresztényeknek nyújtott magyar segítséget.

Gianfranco Ravasi bíboros kulturális és tudománydiplomáciai együttműködési javaslatokat vázolt fel az egyházi kulturális javak védelme, a hit és sport mozgalom, valamint kulturális és tudományos konferenciák szervezése terén.

Megbeszéléseiről Soltész Miklós államtitkár interjút adott a Vatikáni Rádió magyar adásának.

2019. január 21., hétfő

Házszentelő a nagykövetségen


Nagykövetségünkön a múlt hét folyamán házszentelő volt, melyet Dr. Németh Norbert atya, a Pápai Magyar Intézet új rektora végzett.


Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet és Németh Norbert egyházi tanácsos
Norbert atya 2018. november végén érkezett Rómába, és rektori megbízatása mellett kinevezést kapott a Szentszéki Magyar Nagykövetség egyházi tanácsosi tisztségére.

2018. november 30., péntek

Szentszék és a katolikusok a háború utáni világban – centenáriumi konferencia Rómában


A Pápai Történettudományi Bizottság háromnapos tudományos tanácskozást rendezett az I. Világháború végének centenáriuma alkalmából a Pápai Lateráni Egyetemmel és a Római Magyar Akadémiácal együttműködésben, 2018. november 14-16. között. A „Szentszék és a katolikusok a háború utáni világban (1918-1922” (“Santa Sede e Cattolici nel mondo postbellico (1918-1922)”) c. konferencia megnyitójára a Lateráni Egyetemen került sor, Pietro Parolin bíboros államtitkár előadásával.

A bíboros az I. világháború végén a Szentszék és a katolikus Egyház előtt álló főbb kihívásokat elemezve kifejtette, hogy lényegében az azokra kidolgozott válasz tette lehetővé a Szentszék visszatértét a nemzetközi politikai színtérre, illetőleg a katolikusok bekapcsolódását országaik társadalmi-politikai folyamataiba, ami mindmáig meghatározónak bizonyul.

A háborút lezáró békékhez a Szentszék ambivalensen viszonyult – mutatott rá Parolin bíboros –: értékelte a háború lezárását, de hiányolta a szerződésekből a tartós béke előfeltételének számító kiengesztelődés szellemiségét. A pápaság számára a háború végén a legnagyobb kihívást az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnése jelentette, mert noha nem voltak illúziói a belső egyházi helyzet tekintetében, mégis az utolsó magát katolikusnak valló nagyhatalomról volt szó. Ezzel szemben a legtöbb európai államon belül liberális-szocialista és laicista erők kerekedtek felül – nem is szólva a bolsevik veszélyről – melyek a hitnek és az Egyháznak a közéletből való kirekesztésére törekedtek. A Népszövetséghez is vegyes érzelmekkel közelített a Szentszék, érzékelve benne az egyházellenes, liberális és szabadkőműves eszmeiség érvényesülését.


A konferencia megnyitója P. Bernard Ardurával és Pietro Parolin bíborossal
A közélet főszereplőjévé az Egyházzal való kapcsolataikat fokozatosan elveszítő néptömegek léptek elő, s közben meggyengültek az olyan hagyományos közösségek, mint a család. XV. Benedek pápa ezért felismerte, hogy ebben a helyzetben az Egyház legfőbb támaszává az uralkodók és hagyományos elitek helyett ugyancsak a hívők tömegei léphetnek elő – s ez indította el a kereszténydemokrácia fejlődését. Az újjáalakuló nemzetköri rendben a pápa szorgalmazta a keresztény értékek közéleti megjelenítését, a katolikusok felelős állampolgári szerepvállalását, s a politikai hatalom megítélésének fokmérőjévé az Egyház szabadságának biztosítását tette. A pápa elismerte a nemzetek igazságos és jogos törekvéseit, elismerve a nemzet mint természetes közösség erkölcsi és politikai értékét (ti. a hazaszeretet mint a 4. parancsolat kívánalma). A bíboros államtitkár rámutatott, a Szentszék nem hagyta, hogy kihagyják a nemzetközi rend alakításából s az Egyházat a sekrestyékbe szorítsák vissza, ezért az olasz vétót megkerülve a nagyhatalmak nemzeti egyházain keresztül törekedett elveit a béketárgyalások során érvényre juttatni, majd a következő években megsokszorozta diplomáciai képviseleteinek és nemzetközi szerződéseinek számát.

Fejérdy András és Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet
(fotó: Várhelyi Klára)
A tanácskozás harmadik napján Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet mondott köszöntőt. Abból kiindulva, hogy a Római Magyar Akadémia a világháború utáni magyar szellemi újjászületési program gyümölcse, rámutatott, hogy Magyarország Alaptörvénye is „lelki és szellemi megújulást” szorgalmaz a „huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után”. Ezen újjászületés minden korban a kereszténységre épült, melynek eredménye volt az 1938-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, de a csehszlovákiai és romániai magyar pártok keresztény-szociális irányultsága is (ennek kapcsán felelevenítette Esterházy János politikai szerepét és a frontról hazatérve papnak álló Márton Áron személyét). A nagykövet idézte továbbá Ferenc pápát, aki szerint az I. Világháború végének tanulsága, hogy a győztesnek soha nem szabad megaláznia a legyőzötteket, s nem lehet úgy békét építeni, hogy a győztes rákényszeríti hatalmát a vesztesre. Végül rámutatott, hogy Magyarország a nemzeti összetartozásról szóló 2010. évi XLV. törvénnyel adott új választ a trianoni traumára, melynek értelmében a fennálló problémákat a minden embert s közösséget tiszteletben tartó szuverén államok egyenrangú együttműködése révén lehet megoldani. Ugyanezt hangsúlyozzák Orbán Viktor miniszterelnök megszólalásai, aki szerint többször bizonyítottuk, nincs miért félni a magyaroktól, ám mindenki jól jár, aki velünk együttműködik, s így a Kárpát-medencét közös erővel Európa legbiztonságosabb és leggyorsabban fejlődő térségévé tehetjük.

A konferencia összefoglaló előadását Fejérdy András, az MTA Történettudományi Intézete és a PPKE HTK munkatársa tartotta. A Palazzo Falconieriben tartott ülésszakon megjelent Walter Brandmüller bíboros, a Pápai Történettudományi Bizottság korábbi elnöke, valamint Marc Ouellet bíboros, a Püspöki Kongregáció prefektusa is. P. bernard Ardua O.Praem, a Bizottság jelenlegi elnöke meleg szavakkal mondott köszönetet a vendéglátásért. Az előadások szövegeit a Pápai Történettudományi Bizottság később külön kötetben jelenteti meg.
P. Bernard Ardura O.Praem, a Pápai Történettudományi Bizottság elnöke
a konferencián (fotó: Várhelyi Klára)




Máltai kitüntetés Magyarország nagykövetének



Fra’ Giacomo Dalla Torre nagymester átnyújtja a kitüntetést
Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövetnek (foto: SMOM)
Habsburg-Lotharingiai Eduard magyar nagykövetnek, többéves diplomáciai munkája elismeréseként Fra’ Giacomo Dalla Torre, a Szuverén Máltai Lovagrend nagymestere a Pro Merito Melitensi máltai érdemrend nagykeresztje kitüntetést nyújtotta át november 28-án, a Rend római székházában.


Habsburg-Lotharingiai Eduard magyar nagykövet (j)
az uruguayi-i és a szlovén nagykövettel együtt átveszi a máltai kitüntetést.
A méltatás során kiemelték az elmúlt időszakban lezajlott közös programokat: Azbej Tristan, az Üldözött Keresztények Megsegítéséért felelős Államtitkár októberi látogatását, valamint a szíriai magyar régészeti kutatásokról februárban megrendezett konferenciát.
(foto: orderofmalta.int)

2018. november 14., szerda

Verancsics Faustus és a közép-európai nemzetek közti jó viszony fontossága


„Magyarország és Horvátország sokévszázados közös történelmét számos, mindkét nemzet számára fontos személyiség fémjelzi” – mondta Magyarország szentszéki nagykövete, Habsburg-Lotharingiai Eduard a „Verancsics Faustus európai öröksége” című kiállítás megnyitóján, november 13-án este, a Római Magyar Akadémián.

A Verancsics Faustus életéről és műveiről szóló konferencia résztvevőit köszöntve a nagykövet felelevenítette azt a kort, mely egyszerre multikulturális és többnyelvű volt, ugyanakkor tisztelte a közép-európai régiót meghatározó különböző identitásokat – legalábbis mintegy száz évvel ezelőttig.

Verancsics, avagy horvátul Vrančić, olaszul Veranzio, illusztris példája ennek. Dalmáciában született, majd veszprémi várkapitányként Magyarországon, a közép-európai frontvonalon kellett helytállnia a török ellen. Később az uralkodó magyar titkára lett, vagyis ő felelt a Magyarországgal kapcsolatos politikai ügyekért. Életének ebben a szakaszában az akkori magyar fővárosban, Pozsonyban élt, de megfordult a prágai és a bécsi udvarban is. Később csanádi püspökké nevezték ki, ami azonban a török megszállás miatt csupán névleges cím volt. Élete végén pedig Rómában és Velencében élt.

„Úgy vélem – folytatta Habsburg nagykövet –, hogy Verancsics Faustus emlékének felelevenítése segít tudatosítani a közép-európai nemzetek közti jó viszony jelentőségét. Ez pedig az évszázadok folyamán minket jóban és rosszban elkísérő testvéri kapcsolatok megszilárdítása irányában az első és megkerülhetetlen lépés. Arra is hivatott továbbá, hogy leszámoljon bizonyos előítéletekkel, melyek szerint nemzeteink az idejétmúlt nacionalizmus eszméjének rabjai volnának. Pont az ilyen közös hősök, mint Verancsics Faustus tanúsítják, hogyan lehetünk egyszerre hűek saját nemzeti, illetőleg közép-európai kultúránkhoz, ugyanakkor kapcsolódva ahhoz az egyetemes kultúrához, melynek Róma mindig is csúcsa és forrása volt.”

Az eseményen részt vett Neven Pelicarić, Horvátország szentszéki nagykövete, Puskás István, a Római Magyar Akadémia igazgatója, valamint a kiállítást szervező intézmények, a Zágrábi Nemzeti és Egyetemi Könyvtár, a zágrábi Nikola Tesla Műszaki Múzeum és a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia képviselői.

A rendezvényen Adriano Papo professzor, a trieszti Adria-Duna Tanulmányi Központ alelnöke az Itáliát, Horvátországot és Magyarországot összekapcsoló dalmát tudósokról és humanistákról szólt. Marija Borić, a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia munkatársa „Verancsics Faustus szellemi távlatai és öröksége” címmel tartott előadást, végül Anja Nikolić-Hoyt, ugyancsak a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia képviselőjeként Verancsics ötnyelvű szótára, a Dictionarium eszmei hátterét taglalta.

Alább közöljük Habsburg-Lotharingiai Eduardnak a kiállítási katalógusban megjelent köszöntőjét.

* * *

Salue / Dio-te salui / Sei gegrust / Zdrav-budi / Egesseges-legy

Mi is lehetne stílszerűbb, mint eme, az ötnyelvű szótárból vett latin, olasz, német, horvát és magyar kifejezésekkel kezdenünk a kor és a közép-európai térség egyik legizgalmasabb személyiségével való ismerkedést.

Már nevének különböző változatai – Faustus Verantius / Fausto Veranzio / Faust Vrančić / Verancsics Faustus – érzékeltetik, hogy egyszerre kötődött több országhoz és kultúrához. Dalmáciában született, az olasz Venetóban tanult, Magyarországon volt jószágigazgató s várkapitány, majd később Csehországban és Ausztriában állt a politika szolgálatában. Mégis főként a tudományok területén emelkedett ki és alkotott maradandót. Találmányaival, melyek legjelesebb példái a kiállításon látható makettek, elsősorban a mindennapi életet, a mezőgazdaságot és a közlekedést akarta megkönnyíteni.

A békéért tevékenykedő feltaláló volt, noha a magyarországi Veszprém várkapitányként vett részt a törökök elleni harcokban. A népet szolgáló tudós volt, noha királyi titkárként a magyarországi politika egyik felelőse volt. Emellett hívő ember is volt, vonzották az etikai kérdések és az Egyház életének javítására törekedett, noha püspökként – jóllehet a török uralom miatt – sosem tette be lábát csanádi egyházmegyéjébe. Hű gyermeke volt szülőföldjének, ahová holtában is vissza kívánt térni, s emellett vérbeli közép-európai is, aki mindenütt otthon érezhette magát térségünkben.

Szívesen gondolok arra, hogy Verancsics Faustus talán épp a Via Giulián sétálgatott, s egy udvariassági látogatásra beugrott eme kiállításnak helyet adó palotába, a mai Palazzo Falconieribe, ahol annak idején a Római Kúria magasrangú tisztviselői laktak. Talán éppen itt születtek meg a Tevere áradásainak megelőzését célzó tervei is.

A Római Magyar Akadémia méltó hely tehát, hogy e jeles személyiségről megemlékezzünk. S illő, hogy emlékezetét közösen ápolja a horvát és a magyar szentszéki követség, amely két nemzetet Verancsics annak idején a Római Kúriában képviselni volt hivatott.

Remélem, hogy a Verancsics európai örökségéről szóló kiállítás hozzájárul közös kulturális és szellemi gyökereink jobb megértéséhez, erősítve ezáltal a köteléket Horvátország, Magyarország, Olaszország és a Szentszék között.

Habsburg-Lotharingiai Eduard
Magyarország szentszéki nagykövete