2017. december 5., kedd

Fanea József atya állampolgársági esküje


Állampolgári esküt tett december 4-én a Római Magyar Nagykövetségen Fanea József atya, a Pápai Egyházi Akadémia (Pontificia Accademia Ecclesiastica) magyar hallgatója. A szatmári egyházmegyés Fanea atya a tavalyi évig a Pápai Német-Magyar Kollégium (Germanicum) növendéke volt, és elöljárói javaslatára a nyáron felvételizett – sikerrel – a pápai diplomataképzőként működő Akadémiára.
Fanea József atya (j3) állampolgársági esküje
A Kovács Ádám Zoltán római nagykövet által vezetett ünnepi eseményen megjelent többek között Mons. Giampiero Gloder érsek, a Pápai Egyházi Akadémia rektora, valamint Dr. Habsburg-Lotharingiai Eduard szentszéki nagykövet, Érszegi Márk Aurél tanácsos és Mons. Tóth Tamás, a Pápai Magyar Intézet rektora.

A több mint háromszáz éves Pápai Egyházi Akadémiának Fanea atyával együtt eddig tizenhárom magyar hallgatója volt.

2017. november 28., kedd

Olaszul is megjelent Szent László életrajza


Veres András győri püspök mutatta be az olasz nyelvű Szent László könyvet a Római Magyar Akadémián
(Fotó: Vatikáni Rádió)
Veres András győri püspök mutatta be a szent király olaszul és angolul megjelent életrajzát november 23-án délután a Szentszéki Nagykövetség és az Olaszországi Magyar Főlelkészség szervezésében. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke ismertette a Magyarországon idén megtartott emlékév jelentőségét, kiemelve Szent László király győri kultuszát. László király nemcsak mindmáig az egyik legnépszerűbb szent Magyarországon, de személye összeköti a közép-európai országokat és népeket.
Az Velar olasz katolikus kiadó szentekről szóló népszerű sorozatában „San Ladislao Re d’Ungheria. Athleta Patriae – il Paladino della Patria” (illetve angol változatban: „Saint Ladislaus King of Hungary. Athleta Patriae – Champion for the Homeland”) címen megjelent rövid életrajz Kiss Tamás és Medgyesy S. Norbert munkája. A kötetet, melynek kiadását a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága finanszírozta, számos magyarországi és határon túli Szent László ábrázolás illusztrálja, hangsúlyosan bemutatva a lovagkirály itáliai kultuszát.
Németh László olaszországi magyar főlelkész, a kötetek megjelentetésének ötletgazdája, vetített előadásában bemutatta Szent László olaszországi emlékeit, melyek elsősorban a Magyarországi Mária nápolyi királyné (V. István királyunk lánya) buzgóságának köszönhetők: különösen is a nápolyi Donnaregina-templom, valamint az assisi Szent Ferenc-bazilika ábrázolásai. Ugyanakkor Rómában is több emléke található: a magyar templomnak számító Santo Stefano Rotondóban az ő ereklyéit is őrzi a főoltár, míg a Pápai Magyar Intézet, illetve a Szent István Ház kápolnájában Prokop Péter festette meg alakját.
Az előadás során egy szenzációs bejelentésre is sor került: megkerült Szent László állkapocs-ereklyéje, mely, mint ismeretes, a győri Hermából hiányzik. A felfedezésre korábbi híradások ellenőrzése nyomán tett szert Németh László atya, akinek figyelmét felhívták Antonio Masini 1650-es kiadású Bologna Perlustrata („Bolognai útikalauz”) című könyvére, mely a szentek naptárában június 27-én megemlíti Szent László királlyal kapcsolatban, hogy állkapcsának ereklyéjét a város Szent Jakab templomában (San Giacomo Maggiore) őrzik. Veres András püspök támogatásával Németh atya kapcsolatba lépett a bolognai érsekséggel, valamint az említett templom rektorával, s így – számos ereklye között – rábukkant arra a tékára, melyben, felirattal ellátva a magyar lovagkirály ereklyéje található. A tervek szerint további tudományos kutatások segítségével ellenőriznék az ereklye hitelességét, és mindez a remények szerint tovább erősítheti szellemi és lelki kapcsolatokat Bologna és Magyarország között.

(VR - Érszegi Márk Aurél tanácsos, Szentszéki Nagykövetség)

2017. október 25., szerda

Október 23-i magyar ünnep Padovában


A padovai Szent István király plébániatemplomban október 22-én tartott magyar szentmisét követően adta át Habsburg-Lotharingiai Eduard szentszéki nagykövet a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét Dr. Okolicsányi Lajos orvosprofesszornak.
A Velence-környéki magyarok nemzeti ünnepi megemlékezéseinek hagyományosan az első magyar király tiszteletére szentelt templom ad helyet, mely eszmeileg kapcsolódik az 1956-os forradalomhoz: az akkori padovai püspök a magyarok iránti szolidaritás jegyében választotta az új templom védőszentjéül Szent István királyunkat.
Habsburg Eduard nagykövet (j2) és Szabó Katalin elnökasszony (k)
három ötvenhatos társaságában: Gombos Csaba, Pintér Lajos, Okolicsányi Lajos (j)
Okolicsányi Lajos ’56-ban belépett a Nemzetőrségbe, s a Forradalom bukásakor menekülni kényszerült. A padovai egyetemen végzett és lett orvosprofesszor. A Máltai Lovagrend tagjaként is számos jótékonysági kezdeményezés előmozdításában vett részt, segítette a magyarokat és nagyban hozzájárult az olasz-magyar kapcsolatok fejlesztéséhez.
A magyar szentmisét Németh László atya, az olaszországi magyarok főlelkésze celebrálta, az ünnepséget a Trivenetói Olasz-Magyar Kulturális Társaság szervezte. A mintegy 80 fős közönség soraiban Észak-Kelet Olaszország minden megyéjéből érkeztek magyarok és olaszok egyaránt.

2017. október 24., kedd

A Szentszéki Nagykövetség ünnepsége


A Szentszéki Nagykövetség október 9-én ünnepelte Magyarok Nagyasszonya ünnepét. A kialakult gyakorlat szerint – alkalmazkodva a római és vatikáni körülményekhez – az augusztus 20-i állami ünnep helyett ezen a magyar szempontból szintén fontos ünnepnapon, egyben a vatikáni magyar kápolna búcsúnapján került sor a hagyományos nemzeti ünnepi fogadásra a Római Magyar Akadémia termeiben.


Másnap, október 10-én Erdő Péter bíboros celebrált szentmisét a magyar kápolna búcsúja alkalmából a Szent Péter-bazilika altemplomában található Magna Domina Hungarorum kápolnában.
A vatikáni magyar kápolna búcsúja - Erdő Péter bíboros és Kocsis Fülöp metropolita a magyar papsággal

A nagykövetség orgonakoncertjei


A VI. Nemzetközi Hagiológiai Kongresszus tiszteletére nagykövetségünk október 5-én este orgonahangversenyt szervezett a római Szent Dorottya templomban.
Érszegi Márk követségi tanácsos - Sághy Marianne, a Magyar Hagiográfiai Társaság elnöke
- P. Umberto Fanfarillo plébános - Almásy László oronaművész

Almásy László orgonaművész több XX. századi magyar egyházi zeneszerző művét szólaltatta meg, külön kiemelve Kodály Zoltánt, a zeneszerző halálának 50. évfordulója alkalmából.
A Santa Dorotea templom és orgonája

A hangversenyen megtöltötték a templomot a magyar és a horvát hagiográfiai társaságok rendezte kongresszus résztvevői, valamint a minorita atyák vezette plébánia hívei.
Rieti: Gyimesy Anna - Almásy László -
Gianfranco Formichetti rieti kulturális tanácsos - Érszegi Márk nagykövetségi tanácsos

Almásy László október 7-én Rietiben a különlegesnek számító, monumentális „Dom Bedos Roubo – XVI. Benedek Pápai Orgonán” (Szt. Domonkos templom) adott hangversenyt a rieti magyarok és a Római Magyar Akadémia szervezésében.
A XVI. Benedek nevét viselő orgona Rietiben (Chiesa S. Domenico)




2017. július 14., péntek

Esterházy Jánosról a L’Osservatore Romano vatikáni napilapban


Habsburg-Lotharingiai Eduard szentszéki nagykövet Esterházy János halálának 60. évfordulójára készült írása a L’Osservatore Romano vatikáni napilap 2017. április 5-i számában jelent meg. Szövegét közzétesszük magyar fordításban.


* * *

Esterházy János tanúsága – A nemzetek testvériségének előmozdítója

HABSBURG-LOTHARINGIAI EDUARD

„Minden úgy van jól, ahogy a jó Isten akarja. Ha Ő jónak tartotta ezt, akkor ez nekem is jó. Ki vagyok én, hogy a jó Isten akaratát ellenezzem?” Ezzel a lelkülettel vállalta Esterházy János a kényszermunka és a börtön szenvedéseit, egy valóságos kálváriát, ami éppen hatvan évvel ezelőtt ért véget a csehszlovákiai Mírov várbörtönében. Személye valamiképpen megtestesíti a közép-európai népek egész huszadik századi drámáját.

Két jelentős magyarországi, illetve lengyelországi nemesi család leszármazottjaként a mai Szlovákia területén született, hamvai pedig jelenleg Prágában nyugszanak. Védelmezte közösségének jogait, segítette a második világháború üldözöttjeit, szembeszállt mind a nácizmussal, mind a kommunizmussal, kényszermunkát és börtönt szenvedett a szovjet Gulágon, illetve a kommunista Csehszlovákiában. Mindenekelőtt azonban mélyen hívő katolikus volt, a nemzetek közötti testvériség meggyőződéses előmozdítója.

Esterházy János az Osztrák-Magyar Monarchiában született 1901. március 14-én, Nyitraújlakon (ma Velké Zaluzie Szlovákiában). Igen fiatalon elvesztette édesapját, így lengyel édesanyja, Elzbieta Tarnowska nevelte fel őt és nővéreit, Lujzát és Máriát. A harmincas években a csehszlovákiai magyar közösség képviseletében politikai pályára lépett. A Rerum novarum enciklika ihlette Keresztényszocialista Párt elnöke volt, képviselő a prágai, majd a pozsonyi parlamentben. Keresztény hite vezérelte, és a meggyőződés, hogy cseheknek, szlovákoknak és magyaroknak ki kell engesztelődniük egymással. Az volt politikai célkitűzése, hogy ténylegesen megvalósuljon mindaz, amit a Versailles-környéki békeszerződések a különböző országok nemzeti kisebbségeinek garantáltak. Ezért hát éppúgy kiállt a csehszlovákiai magyarokért, mint a magyarországi szlovákokért. Karl Schwarzenberg volt cseh külügyminiszter ezért is nevezte őt “Közép-Európa legbecsületesebb politikusának”.

A második világháború alatt elősegítette számos politikus és zsidó menekülését a németek által megszállt Lengyelországból, akik Magyarországon lelhettek menedékre, vagy folytathatták útjukat a nyugati országokba. Hasonlóképpen cselekedett, amikor a csehszlovák politikusoknak kellett menekülniük, majd pedig a szlovákiai zsidókat segített menteni.

A német megszállás utolsó heteiben a Gestapo üldözte, ezért Pozsonyban kellett bujkálnia. A háború után felkereste a csehszlovák belügyi népbiztost, a kommunista Gustáv Husákot, hogy a magyar közösség ügyéről tárgyaljon. Husák azonban nácibarátság vádjával letartóztatta és kiszolgáltatta a szovjeteknek. Deportálták tehát a Szovjetunióba, ahol a rettegett moszkvai Ljubljanka börtönbe zárták, és kimondhatatlan kínzások után egy kirakatperben tízévnyi kényszermunkára ítélték. A szibériai Gulág különböző táboraiban raboskodott, ahol súlyosan megbetegedett. Távollétében a pozsonyi szlovák nemzeti bíróság náci háborús bűnösként halálra ítélte. A szovjetek 1949-ben kiadták a csehszlovák hatóságoknak, hogy végrehajthassák a halálbüntetést. Végül, különböző személyiségek közbenjárása nyomán (hiszen sokan ismerték az igazságot), „kegyelemből” életfogytiglanit kapott.

Néhány hétig egy pozsonyi kórházban kezelték, ahonnan Esterházynak módja lett volna megszökni, ám ő ezt elutasította mondván, tiszta a lelkiismerete és nem akarja elhagyni hazáját s közösségét. Megkezdődött hát valóságos keresztútjának második szakasza a különböző csehszlovákiai börtönökben, amit ő a közösségéért vállalt engesztelésként élt meg. „Tudod – mondta húgának – mindig imádkoztam, hogy visszajöhessek (…) ahol szentmisére járhatnék, és ez már megvan.”

Közben családja szétszóródott a világban: felesége és két gyermeke Magyarországra menekült, ahol a kommunisták internálták őket arisztokrata származásuk miatt. Gyermekeinek később sikerült nyugatra menekülniük. Édesanyja és nővére, a keresztény-szociális mozgalomban ugyancsak aktív Esterházy Lujza Franciaországba emigrált. Egyedül a férje révén lengyel állampolgár, s így nagyobb védettséget élvező Mária húga maradhatott mellette, hogy megannyi nehézség közepette is gondoskodjon róla a ritkán engedélyezett látogatások során, illetve folyamatosan próbálkozzon számára kegyelmet kieszközölni. Éppen az ő naplójából és leveleiből ismerhetők meg Esterházy János mártíriumának egyes vonatkozásai, melyeket szibériai és csehszlovákiai fogolytársainak beszámolói is alátámasztanak (még Alekszandr Szolzsenyicin is megemlíti A pokol tornáca című regényében).

A tanúvallomásokból kitűnik, hogy Esterházy a börtönt is egyfajta szolgálatként fogta fel, ahogy korábban politikai szerepvállalását. Teljességgel ráhagyatkozott az isteni gondviselésre, felajánlva szenvedéseit saját és szélesebb családjáért. „Isten kegyelmébe vetett hite erősebbnek bizonyult bármiféle gyűlöletnél és haragnál azok iránt, akik ilyen szörnyű szenvedéseket okoztak neki” – írta róla Dagmar Babčanová, Szlovákia volt szentszéki nagykövete.

Az embertelen börtönkörülmények közepette is meg tudta őrizni derűjét, súlyos tüdőbaja és emberileg teljesen kilátástalan helyzete ellenére. Sőt, képes volt reményt önteni társaiba, és a megpróbáltatások közepette is a szeretet apró cselekedeteivel erősíteni hitüket. Az állandó imádság volt ebben segítségére, valamint „a legfontosabb táplálék”, ahogyan a húgának küldött ritka leveleiben az Oltáriszentséget nevezte. Kezdetben ugyanis a Szentostyát a húga juttatta el hozzá kétszersültek közé rejtve. Némelyik börtönben viszont a kommunista diktatúra által bebörtönzött papok „titkos” szentmiséin is részt vehetett.

Hosszú évek szenvedései után Esterházy János 1957. március 8-án reggel hunyt el a mírovi börtönben. Utolsó óráján Vasil Hopko eperjesi görögkatolikus püspök állt mellette, akit 2003-ban vértanúként boldoggá avattak. Húga, Mária hiába kérte a hatóságoktól a holttestet, hogy otthon eltemettethesse: Esterházyt még holtában is börtönben akarták tudni.

A kommunizmus bukása után lánya, az Olaszországban élő Esterházy-Malfatti Alice kezdeményezte mártír apja rehabilitálási folyamatát és hősies küzdelmet folytatott, hogy az ellene felhozott rágalmakkal szemben megismertesse az igazságot. 1993-ban Oroszországban rehabilitálták Esterházyt, elismervén, hogy politikai per áldozata volt. 2009-ben Lengyelország a „Polonia Restituta” kitüntetéssel ismerte el a háború alatt a lengyeleknek nyújtott segítségét. 2011-ben a Rágalmazás-ellenes Liga a Jan Karski Courage to Care Award-dal tüntette ki, amiért számos zsidó életét megmentette.

Esterházy János utolsó kívánsága azonban, hogy szülőföldjén temessék el, mindmáig nem teljesült. Csak 2007-ben sikerült kideríteni, hogy a hamvait tartalmazó urnát a prágai Motol egykori börtönének temetőjében helyezték el, ahol ma a kommunisták áldozatainak emlékhelye található. Márványtábla őrzi emlékét Motolban, illetve Mírovban, továbbá számos emlékmű Szlovákiában és Magyarországon. Mind többen osztják a meggyőződést, hogy Esterházy nem egy igazságtalan kor áldozata volt csupán, hanem a közép-európai népek közötti kiengesztelődés mártírja.

Halála óta szentség hírében áll Esterházy János. Nemcsak családtagjai és ismerősei tartották annak, hanem mindenekelőtt rabtársai. Néhány hónappal halála után egy pap, akitől rendszeres gyászmisét kértek lelkiüdvéért, azt mondta róla a rokonoknak: „Nem tudom, ki volt ez a maguk elhunytja, de amikor misét mondtam érte, mindannyiszor az az érzésem támadt, hogy inkább nála kellett volna közbenjárnom, mintsem hogy érte imádkozzam”.

(magyarra fordította: Érszegi Márk Aurél)

2017. június 1., csütörtök

A Szent László Láng megáldása


Ferenc pápa megáldotta a Szent László Lángot a május 31-i általános kihallgatás alkalmával a Vatikánban. A kihallgatást követően a magyar delegáció – Gaal Gergely, a Szent László Év tanácsadó testületének elnöke, Slaba Ewa, az Országos Lengyel Önkormányzat elnöke, Kollár János, a Győri Lengyel Önkormányzat vezetője és Dr. Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke – rövid imádságos megemlékezést tartott a Szent Péter-bazilika altemplomában, a Magyarok Nagyasszonya Kápolnában, a Szent László királyt ábrázoló domborműnél.
A magyar delegáció a Szent László Lánggal
a vatikáni Magyarok Nagyasszonya Kápolnában