Habsburg nagykövet a keresztény kommunikátorok fórumán és a demográfiai csúcstalálkozón

Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet szeptember 4-én felszólalt a Külgazdasági és Külügyminisztérium által szervezett Budapest Forum for Christian Communicators rendezvényen. Beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyházi és hitbeli témák kommunikációja során a közösségi médiában is „jó keresztényként” szükséges fellépni, különösen amikor a párbeszéd során radikálisan másként gondolkodó, netán agresszív személyekkel van dolgunk. Emlékeztetett a korábban összeállított Twitter-etikett javaslataira is.

A III. Budapesti Demográfiai Csúcstalálkozón Habsburg nagykövet a családdal kapcsolatos kérdéseknek a közösségi médiában való jelenlétéről tartott előadást. Egy olyan közegben, ahol sokan esetleg nem ismernek pozitív és boldog családi – nagycsaládos – példákat, érdemes apróbb, kedves történetekkel illusztrálni, hogy lehetséges a keresztény családideált megélni a hétköznapokban is. S főként, érdemes sokat „mosolyogni” Twitteren is, mert így ott is könnyebb barátokra lelni.

Hogyan látta a külföldi katolikus sajtó a csíksomlyói pápai misét?

Visszatekintve a romániai pápalátogatásra, s azon belül a csíksomlyói szentmisére, érdemes felidézni, hogyan látta azt néhány releváns nemzetközi katolikus sajtótermék.

Az olasz nyelvű Vatican News (Vatikáni Rádió portálja) május 27-28-29-én kezdett el érdemben foglalkozni a romániai pápalátogatással. A programismertető sajtótájékoztatóról tárgyszerűen, Csíksomlyó történeti jelentőségét ismertetve számolt be.

Miguel Maury Buendía bukaresti nuncius egy interjúban Csíksomlyóval kapcsolatban elmesélte, hogy néhány éve ő maga mutatta be a csíksomlyói búcsú szentmiséjét 300 ezer magyar hívő előtt, a kegyhely 450 éves évfordulója alkalmából. A székelyek 1567-ben, a reformáció idején megfogadták az éves pünkösdszombati zarándoklatot, ha meg tudják tartani katolikus hitüket. Azóta sok évszázad telt el és hűek maradtak hozzá. A nuncius érdekességként megemlítette továbbá, hogy ott nem a Gounod-féle pápai indulót énekelik (ti. a Vatikán hivatalos himnuszát), hanem a hívek egy másik a pápa tiszteletére írt himnuszt. Idén a csíksomlyói búcsú különösen jelentős ünnep lesz – mutatott rá Maury Buendía érsek – mert először jön pápa a kegyhelyre, s ráadásul ő nyitja a pünkösdi kilencedet.

Oláh Zoltán atya, a gyulafehérvári egyházmegyei sajtóreferens interjújában hangot adott az erdélyi magyar hívek pápalátogatás felett érzett örömének. A portálon emellett több román püspök és más egyházi személy nyilatkozott.

A L’Osservatore Romano vatikáni napilap május 30-i számában előzetes összeállítás jelent meg a romániai pápalátogatás kapcsán, benne a pápai videóüzenet szövegével és a Pietro Parolin bíboros államtitkárral készített alkalmi interjúval. Továbbá Ioan Robu bukaresti érsek és Lucian Muresan görögkatolikus nagyérsek egy-egy cikke mellett interjút közölt Virgil Bercea nagyváradi görögkatolikus metropolitával, valamint visszaemlékezéseket a 20 évvel korábbi első pápalátogatásról. Ebben a kontextusban jelent meg egy nagy terjedelmű riport Böjte Csaba testvérrel.

Parolin bíborosnak feltették a kérdést: „A csíksomlyói kegyhelyen a pápát különösen az Erdélyben koncentrálódó magyar kisebbség fogja fogadni. Van aki, kicsit provokálóan, egy külön pápalátogatásról beszél ennek kapcsán – tényleg így volna?” Válaszában a bíboros igyekezett elvenni a kérdés élét mondván, minden romániai közösséget felkeres a pápa. „Különböző közösségek vannak: gondoljunk csak a római katolikusokra, akik különböző nyelvűek: románok, magyarok, lengyelek, horvátok... s van még az örmény közösség is, ám a nagy többséget az ortodoxok alkotják. Azután ott vannak a különböző etnikumok, köztük a magyarral, amely jelentős csoportot alkot.” Majd kifejtette, hogy a pápa nagy odafigyeléssel mindig „a különböző komponensek, hagyományok, kultúrák és szokások tiszteletére szólít fel az országon belül”, s bizonyára ezúttal is az „ország egységén belül a kölcsönös tiszteletre fog felszólítani”. Hozzátette még, hogy „a felkeresett kegyhelyen ez a felszólítás különösen is erősen fog visszhangzani; az együtt járásra szóló felszólítás lesz – amint a látogatás mottójában is szerepel – hogy meghaladják a történelmi megosztottságot és egymásra találjanak a közös hit egységében.”

Robu érsek írásában áttekintést nyújtva a pápalátogatás menetéről megemlítette, hogy a pápa „a csíksomlyói Mária-kegyhelyen együtt misézik a magyar etnikumú románokkal, majd délután Iasiban a fiatalokkal és a családokkal találkozik”.

Muresan nagyérsek a hét görögkatolikus püspök boldoggá avatása kapcsán elmondta: „kettős fontossággal bír, egyházival és nemzetivel, hiszen alig néhány hónappal ezelőtt ünnepeltük Románia mint modern és egységes állam első centenáriumát”.

Bercea püspök egyháza történetét összefoglalva nem sok szót vesztegetett a magyar vonatkozásokra, ám leszögezte, hogy „a román nép akkor született meg, amikor Daciát Traianus meghódította, a dákok és a római legionáriusok uniójából, akik elhozták számukra a hitet. Egységes hittel, nyelvvel és egy jól körülhatárolt területen született meg.”

A vele készített riportban Böjte Csaba testvér ismertette tevékenységét, annak emberi oldalát hangsúlyozva (Átkelni a Vörös-tengeren Erdélyben). A riporter, Maurizio Fontana leírta, hogy Csaba testvérék is Csíksomlyón várják majd a Szentatyát, „a Kárpát-medence fontos kegyhelyén, mely főleg az e vidéken többséget alkotó magyar kisebbségnek fontos”. Természetesen megemlítette azt is, hogy Csaba testvérék nemrég részt vettek a pápai kihallgatáson.

A L’Osservatore Romano egy korábbi számában Iuliu Hossu görögkatolikus püspökről jelent meg egy írás, mely a leendő boldogot „nyájszagú pásztorként” és sokat szenvedett vértanúként mutatta be. A cikket azzal a fényképpel illusztrálták, melyen Hossu püspök felolvassa a gyulafehérvári nyilatkozatot, a képaláírás pedig úgy fogalmaz, hogy „ekkor született meg Románia”…

A pápalátogatás részleteit ismertető vatikáni sajtótájékoztatón Alessandro Gisotti szóvivő, ismereteink szerint korrekt módon aláhúzta a csíksomlyói program magyar vonatkozását is. Elmondta, hogy a máriás tematikájú látogatás „ilyen értelemben vett csúcspontja az erdélyi Csíksomlyó kegyhelyen tett látogatás lesz”. Elmondta még, hogy e kegyhely „a magyarok szívéhez közel áll”, s ők alkotják majd az ott várt 110.000 hívő többségét, de hozzátette, ennél a számnál jóval többet, a dupláját-tripláját várják. Ismertette a kegyhely rövid történetét és jelentőségét is, valamint az Arany Rózsa kitüntetést. Miután voltak, akik rákérdeztek a magyar állami vezetők részvételére, a szóvivő elmondta, hogy Orbán Viktor miniszterelnök nem lesz jelen Csíksomlyón, de Áder János magyar köztársasági elnök igen, ám nem hivatalos minőségben, „magánemberként és hívőként”.

A SIR olasz katolikus hírügynökség átvette az MKPK két közleményét a csíksomlyói mise Székelyudvarhelyen készülő liturgikus bútorairól, illetve a kegyszoborról és a pápai Arany Rózsáról. A SIR emellett persze több román egyházi személyiséggel készített interjút a pápalátogatás jelentőségéről és programjáról.

A Rome Reports nemzetközi katolikus hírügynökségnek adott interjúban Habsburg-Lotharingiai Eduard szentszéki nagykövet rámutatott, hogy Ferenc pápa közelgő romániai apostoli útja különleges jelentőséggel bír a magyarok számára is, amiért felkeresi legfontosabb kegyhelyünket, a gyönyörű fekvésű Csíksomlyót is, ahol várhatóan nagy tömeg várja majd.

Az ACI Stampa olasznyelvű katolikus portál külön-külön írásokban mutatta be a pápalátogatás egyes helyszíneit. Csíksomlyóról Andrea Gagliarducci „Ferenc pápa Csíksomlyón, Románia magyar szívében” címmel írt, bemutatva a kegyhely történetét, az erdélyi magyarságot, megemlítve Márton Áront, valamint Scheffler és Bogdánffy vértanú püspököket, továbbá a csíksomlyói búcsút, mellyel kapcsolatban felhívta a figyelmet az UNESCO-listáról lemaradás történetére is.

A Vatican News (Vatikáni Rádió) különböző nyelvi programjai és a L’Osservatore Romano tudósításaiban már június 1-jén külön összeállítások szerepeltek a csíksomlyói miséről, melyek elsősorban a pápa beszédére összpontosítottak, ám megemlítették a kegyhely magyar jellegét és a résztvevők magyar mivoltát.

A Vatican Media (Vatikáni TV) természetesen élőben közvetítette a csíksomlyói pápai misét, amit a vatikáni stúdióban Mons. Kovács Gergely atya, a Kultúra Pápai tanácsa hivatalvezetője kommentált.

A Vatican News olasz portálján megjelent tudósítás több háttérinformációt is tartalmazott a kegyhely történetéről, az Arany Rózsáról, vagy a pápának adott „zöld ajándékról”, a jelképes erdélyi faültetési kezdeményezésről. Ugyancsak ismertette Jakubinyi György gyulafehérvári érsek köszöntőbeszédét. Külön beszámolt arról is, hogy a misét követően a pápa a Jakab Antal Házban pihent meg, s ennek kapcsán a ház névadójáról is közölt néhány sort. Másik tudósításukban megemlítették azt is, hogy a pápai sajtókíséretben utazó magyar újságírók roma gyerekek rajzát ajándékozták a Szentatyának. A többi nyelvi szerkesztőség tudósításaiban is legalább annyi megjelent, hogy magyarok lakta területről van szó, s magyarok voltak a mise résztvevői. Többhelyütt megemlítették az Arany Rózsát és Jakubinyi érsek köszöntőjét is. A német portál részletesebben tudósított a körülményekről, az angol portál ezzel szemben csupán Magyarországról érkező zarándokokat említett, a spanyol nyelvű pedig még ennyit sem.

A L’Osservatore Romano június 2-i kiadásában a pápai sajtókíséretben levő Maurizio Fontana bőséges cikket szentelt a csíksomlyói misének „Máriás szombat” (Sabato mariano) címmel, számos magyar vonatkozású háttérinformációt beemelve. Lelkesen méltatta a hely szépségét, leírta, hogy ott a többség magyar, sőt székely, megemlítette a székelykaput (a rajta szereplő felirattal) és a felcsendülő „Ó én édes jó Istenem” himnuszt, a Misericordia-installációt, Márton Áront, Szt. László ereklyéjét, a kegyszobor történetét, Böjte Csaba jelenlétét, valamint Áder János magyar elnök jelenlétét („egyszerű zarándokként”). A kegyhely nevét magyarul is emlegette.

Az olasz püspöki konferencia Avvenire napilapjában Gianni Cardinale tudósított a miséről. Írt a székelyekről, a csíksomlyói búcsú jelentőségéről, az Arany Rózsáról. A pápa beszédét kommentálva megemlítette, hogy „a pápa nem ment bele a részletekbe, de jól ismeri e vidék etnikai feszültségeit, ahol a helyben többséget képező, ám országosan kisebbségben levő magyarság úgy érzi, a román többség nem ismeri el összes jogait, s e feszültségek egyházi téren is lecsapódnak”. Ő is megemlítette „az egyszerű zarándokként jelen levő Áder János magyar elnököt”.

A Famiglia Cristiana (Keresztény Család) olasz katolikus hetilap a pápa csíksomlyói homíliájának ismertetése kapcsán megemlítette, hogy a kegyhely elsősorban a magyarok számára nagyon kedves, akik a térségben többséget alkotnak.

A Vatican Insider portál (a La Stampa napilap szakosított portálja) szintén még aznap összeállítást közölt, mely leírta, hogy a csíksomlyói kegyhely Erdélyben található, ahol nagy számban vannak katolikus, úgymond „magyar nyelvű és etnikumú romániaiak”. A kegyhelyre a szomszédos Magyarország hívei is zarándokolnak, a hívek között pedig jelen volt egyszerű zarándokként Áder János magyar köztársasági elnök is. Kiemelte, hogy sok magyar zászló volt látható. Erdélyt „a hit és a nagy zarándoklatok földjének” nevezte, majd rövid történeti leírásban a megemlékezett a csíksomlyói kegyhely eredetéről, amely „Giovanni Hunedoara” személyéhez köthető, és a gyulafehérvári egyházmegyében található, amelyet Szent István magyar király alapított 1009-ben.. A cikk szerint a pápa homíliája utalt a románok és magyarok közötti történelmi viszályokra is. Egyedül ez a cikk említette meg Drakula történetét, kiemelve, hogy azt Bram Stoker ír szerző kapcsolta Erdély nevéhez, s amit a térség úgymond ki is aknáz turisztikai szempontból.

A The Tablet angol katolikus lap helyszíni tudósítója, Christopher Lamb a viszontagságos utazásról, a sáros úton segítői karjába kapaszkodó pápáról ír, aki a „múlt megosztottságának félretételére szólította fel az országot”, ugyanis 1,2 millió magyar él Romániában, és feszültségek vannak „a magyar katolikus, illetőleg a román nyelvű görögkatolikus közösségek között”, jóllehet mindketten kisebbséget képeznek az ortodox többségű országban.

Az AP News angol nyelvű beszámolójában a Lamb által említett elemek is szerepelnek azzal a hozzátoldással, hogy „Magyarország az I. világháborút követő békeszerződésekkel veszítette el Erdélyt, s mégis a régió erősen magyar maradt mind nyelvében, mind kultúrájában”.

A spanyol La Vanguardia megemlíti, hogy Csíksomlyó „térségében feszültségek vannak az erdélyi magyarok és a román hatóságok között”, továbbá hogy a Trianoni Szerződés „átrajzolta a határokat, és sok magyar egyik napról a másikra Romániában találta magát”. A lap szerint „sok szakértő a pápa térségbeli látogatását az erdélyi magyar kisebbségnek adott nyílt támogatásként értékeli, abban a térségben, ahol a magyarok autonómiát követelnek nacionalista mozgalmaik révén. A térség lakosságának 70%-a magyar nyelvű, noha román területen van.”

Hasonlóképpen fogalmazott az El Mundo spanyol lap, mely Csíksomlyót bemutatva tévesen a görögkatolikusok legfontosabb kegyhelyének nevezte. A térségről azt írta, hogy „itt koncentrálódik a magyar származású román katolikusok nagy része, akik Románia legnagyobb kisebbségét alkotják, saját kultúrájukat és identitásukat követelve, ami folyamatos feszültségeket kelt a térségben”. Az összetett „társadalmi-politikai viszonyok” miatt a pápalátogatást egyesek a régió magyar identitásának elismeréseként értékelték.

A La Croix francia katolikus lap helyszíni tudósítója, Nicolas Senèze Csíksomlyót „a populisták által gyakran magukévá tett éves zarándoklat” helyszíneként írta le, ahol a pápai misén a „piros-fehér-zöld” színek vették át a román „kék-sárga-piros” helyét.

A Le Monde beszámolója a fenti elemeket is tartalmazta, Csíksomlyót „erős identitárius töltetű” helynek minősítve. Románra és magyarra is fordított (s egyaránt megtapsolt) beszédében a pápa az együttműködést, a sérelmek meghaladását szorgalmazta a zarándokok előtt, „akik közül némelyek elnyomott kisebbségnek érzik magukat Romániában”.

Az America jezsuita magazin helyszíni tudósítója, Gerard O’Connell a kegyhely történetét is ismertette, aláhúzva annak magyar eredetét, megemlítve, hogy a történetet „az újságíróknak kiosztott prospektus imígyen foglalta össze: Magyar Katolikusok 1000 éve Erdélyben, 100 éve Romániában”.

A National Catholic Register amerikai katolikus portálon Victor Gaetan a pápalátogatás programját ismertetve beszámolt Csíksomlyó magyar vonatkozásairól is, megszólaltatva Oláh Zoltán atyát is.

Az amerikai Catholic News Agency rövidebben ismertette a pápa beszédét, utalva a kegyhely keletkezésére.

Az ACI Stampa olasz nyelvű katolikus portál összefoglalta a pápa csíksomlyói beszédét, illetve azzal párhuzamosan megjelentetett egy másik cikket is, „Romániai magyarok és az egyházi javak restitúciójának kihívásai” címmel, Tamási Zsolt marosvásárhelyi iskolaigazgató májusi, Rómában tartott előadásából merítve, benne a Batthyányeummal, valamint a csíksomlyói búcsú elmaradt UNESCO-listára vételének esetével.

A Vatikán-közelinek tekintett Il Sismografo blog több Csíksomlyó-témájú anyagot átvett a Szentszéki Magyar Nagykövetség olasz nyelvű blogjáról, június 1-jén reggel pedig külön interjút közölt Habsburg-Lotharingiai Eduard magyar szentszéki nagykövettel, melynek magyar fordítását alább közöljük.

* * *

Magyar nagykövet: „Meggyőződésem, hogy a csíksomlyói esemény megmutatja majd Erdély és Románia egész gazdagságát, amelynek a magyarok is részesei a maguk szokásaival, énekeivel, szimbólumaival”

 

1) A romániai pápalátogatás mondhatni a magyar nemzettel való találkozásról is szól. Miért?

A magyarok lelkesen fogadták a pápa döntését, hogy Romániába látogatván felkeresi Csíksomlyót is, ez a gesztus igazán megérintette őket. Hiszen ez a kegyhely az egész Kárpát-medence magyarsága által leginkább látogatott zarándokhely. Az éves pünkösdszombati búcsú az egyik legnagyobb magyar vallásos eseménnyé vált. S nem csupán a katolikusok, de a protestánsok számára is, ami egy szép ökumenikus jelleget teremt az esemény számára.

Meggyőződésem, hogy a csíksomlyói esemény megmutatja majd Erdély és Románia egész gazdagságát, amelynek a magyarok is részesei a maguk szokásaival, énekeivel, szimbólumaival.

A pápai misén több tízezer magyarországi hívő is részt vesz, akik egyebek mellett zarándokvonattal érkeznek majd, vagy gyalog, illetve biciklivel. Jelen lesznek a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai, de Magyarország köztársasági elnöke, Áder János is, valamint a magyar kormány több tagja, akik amúgy rendszeresen járnak Csíksomlyóra. A Szentatyának köszönhetően június elseje ezért a találkozás és a testvériség szép momentuma lesz.

 

2) A csíksomlyói mise milyen üzenettel bírhat a nehéz helyzetben levő, egymással nehezen szóba álló és megértő európai népek számára?

 

Földrészünk bonyolult történetén belül Kelet-Közép-Európa, amelyhez Magyarország s Románia is tartozik, különös történelmi tapasztalattal bír, mely kevéssé ismert a szélesebb közvélemény előtt.

Úgy vélem, Ferenc pápa látogatása a magyarok számára rendkívüli lehetőséget jelent, hogy megoszthassák értékeiket az egyetemes Egyházzal. A magyar kormánynak meggyőződése, hogy csak a kelet-közép-európai nemzetek együttműködése teheti szilárdabbá az Európai Uniót is, ahol a sajátos identitásokat nem fenyegetésnek, hanem erőforrásnak tekintik.

 

3) melyek lehetnek Ferenc pápa tanításának azon pontjai, melyek az európai nemzetek számára is biztos irányt mutathatnak?

Igen jelentőségteljesnek találtam, ahogy maga Ferenc pápa értelmezte ennek a pápalátogatásnak a mottóját: “járjunk együtt”. Videóüzenetében azt mondta, hogy mindez azt is jelenti, hogy “megőrizzük a gyökereket és a családot”, “gondoskodunk a gyermekek és a mellettünk állók jövőjéről”. De azt is jelenti, s ezt különösen fontosnak tartom, hogy “meghaladjuk a félelmeket és gyanakvásokat”, s engedjük “leomlani a másoktól elválasztó korlátokat”.

Eszembe jut, amit Ferenc pápa mondott nemrég: “Az Egyház mindig is a saját nép, a haza szeretetére buzdított, valamint a népek körében meggyökeresedett különböző kulturális jellegzetességek, szokások és helyes életmódok tiszteletére.”

A Rome Reports interjúja Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövettel a romániai pápalátogatásról

A Rome Reports hírügynökségnek adott interjúban Habsburg-Lotharingiai Eduard szentszéki nagykövet rámutatott, hogy Ferenc pápa közelgő romániai apostoli útja különleges jelentőséggel bír a magyarok számára is.

„Nagy ajándék az egész magyarság számára, hogy a Szentatya felkeresi legfontosabb kegyhelyünket, Csíksomlyót is.”

"Csíksomlyó Erdélyben található, gyönyörű hely, ahol a hegyen, az erdő alján megtartott szabadtéri misén amerre a szem ellát, minden tele lesz a pápát ünneplő emberekkel."

Esterházy Jánosról a L’Osservatore Romano vatikáni napilapban

Habsburg-Lotharingiai Eduard szentszéki nagykövet Esterházy János halálának 60. évfordulójára készült írása a L’Osservatore Romano vatikáni napilap 2017. április 5-i számában jelent meg. Szövegét közzétesszük magyar fordításban.

* * *

Esterházy János tanúsága – A nemzetek testvériségének előmozdítója

HABSBURG-LOTHARINGIAI EDUARD

„Minden úgy van jól, ahogy a jó Isten akarja. Ha Ő jónak tartotta ezt, akkor ez nekem is jó. Ki vagyok én, hogy a jó Isten akaratát ellenezzem?” Ezzel a lelkülettel vállalta Esterházy János a kényszermunka és a börtön szenvedéseit, egy valóságos kálváriát, ami éppen hatvan évvel ezelőtt ért véget a csehszlovákiai Mírov várbörtönében. Személye valamiképpen megtestesíti a közép-európai népek egész huszadik századi drámáját.

Két jelentős magyarországi, illetve lengyelországi nemesi család leszármazottjaként a mai Szlovákia területén született, hamvai pedig jelenleg Prágában nyugszanak. Védelmezte közösségének jogait, segítette a második világháború üldözöttjeit, szembeszállt mind a nácizmussal, mind a kommunizmussal, kényszermunkát és börtönt szenvedett a szovjet Gulágon, illetve a kommunista Csehszlovákiában. Mindenekelőtt azonban mélyen hívő katolikus volt, a nemzetek közötti testvériség meggyőződéses előmozdítója.

Esterházy János az Osztrák-Magyar Monarchiában született 1901. március 14-én, Nyitraújlakon (ma Velké Zaluzie Szlovákiában). Igen fiatalon elvesztette édesapját, így lengyel édesanyja, Elzbieta Tarnowska nevelte fel őt és nővéreit, Lujzát és Máriát. A harmincas években a csehszlovákiai magyar közösség képviseletében politikai pályára lépett. A Rerum novarum enciklika ihlette Keresztényszocialista Párt elnöke volt, képviselő a prágai, majd a pozsonyi parlamentben. Keresztény hite vezérelte, és a meggyőződés, hogy cseheknek, szlovákoknak és magyaroknak ki kell engesztelődniük egymással. Az volt politikai célkitűzése, hogy ténylegesen megvalósuljon mindaz, amit a Versailles-környéki békeszerződések a különböző országok nemzeti kisebbségeinek garantáltak. Ezért hát éppúgy kiállt a csehszlovákiai magyarokért, mint a magyarországi szlovákokért. Karl Schwarzenberg volt cseh külügyminiszter ezért is nevezte őt “Közép-Európa legbecsületesebb politikusának”.

A második világháború alatt elősegítette számos politikus és zsidó menekülését a németek által megszállt Lengyelországból, akik Magyarországon lelhettek menedékre, vagy folytathatták útjukat a nyugati országokba. Hasonlóképpen cselekedett, amikor a csehszlovák politikusoknak kellett menekülniük, majd pedig a szlovákiai zsidókat segített menteni.

A német megszállás utolsó heteiben a Gestapo üldözte, ezért Pozsonyban kellett bujkálnia. A háború után felkereste a csehszlovák belügyi népbiztost, a kommunista Gustáv Husákot, hogy a magyar közösség ügyéről tárgyaljon. Husák azonban nácibarátság vádjával letartóztatta és kiszolgáltatta a szovjeteknek. Deportálták tehát a Szovjetunióba, ahol a rettegett moszkvai Ljubljanka börtönbe zárták, és kimondhatatlan kínzások után egy kirakatperben tízévnyi kényszermunkára ítélték. A szibériai Gulág különböző táboraiban raboskodott, ahol súlyosan megbetegedett. Távollétében a pozsonyi szlovák nemzeti bíróság náci háborús bűnösként halálra ítélte. A szovjetek 1949-ben kiadták a csehszlovák hatóságoknak, hogy végrehajthassák a halálbüntetést. Végül, különböző személyiségek közbenjárása nyomán (hiszen sokan ismerték az igazságot), „kegyelemből” életfogytiglanit kapott.

Néhány hétig egy pozsonyi kórházban kezelték, ahonnan Esterházynak módja lett volna megszökni, ám ő ezt elutasította mondván, tiszta a lelkiismerete és nem akarja elhagyni hazáját s közösségét. Megkezdődött hát valóságos keresztútjának második szakasza a különböző csehszlovákiai börtönökben, amit ő a közösségéért vállalt engesztelésként élt meg. „Tudod – mondta húgának – mindig imádkoztam, hogy visszajöhessek (…) ahol szentmisére járhatnék, és ez már megvan.”

Közben családja szétszóródott a világban: felesége és két gyermeke Magyarországra menekült, ahol a kommunisták internálták őket arisztokrata származásuk miatt. Gyermekeinek később sikerült nyugatra menekülniük. Édesanyja és nővére, a keresztény-szociális mozgalomban ugyancsak aktív Esterházy Lujza Franciaországba emigrált. Egyedül a férje révén lengyel állampolgár, s így nagyobb védettséget élvező Mária húga maradhatott mellette, hogy megannyi nehézség közepette is gondoskodjon róla a ritkán engedélyezett látogatások során, illetve folyamatosan próbálkozzon számára kegyelmet kieszközölni. Éppen az ő naplójából és leveleiből ismerhetők meg Esterházy János mártíriumának egyes vonatkozásai, melyeket szibériai és csehszlovákiai fogolytársainak beszámolói is alátámasztanak (még Alekszandr Szolzsenyicin is megemlíti A pokol tornáca című regényében).

A tanúvallomásokból kitűnik, hogy Esterházy a börtönt is egyfajta szolgálatként fogta fel, ahogy korábban politikai szerepvállalását. Teljességgel ráhagyatkozott az isteni gondviselésre, felajánlva szenvedéseit saját és szélesebb családjáért. „Isten kegyelmébe vetett hite erősebbnek bizonyult bármiféle gyűlöletnél és haragnál azok iránt, akik ilyen szörnyű szenvedéseket okoztak neki” – írta róla Dagmar Babčanová, Szlovákia volt szentszéki nagykövete.

Az embertelen börtönkörülmények közepette is meg tudta őrizni derűjét, súlyos tüdőbaja és emberileg teljesen kilátástalan helyzete ellenére. Sőt, képes volt reményt önteni társaiba, és a megpróbáltatások közepette is a szeretet apró cselekedeteivel erősíteni hitüket. Az állandó imádság volt ebben segítségére, valamint „a legfontosabb táplálék”, ahogyan a húgának küldött ritka leveleiben az Oltáriszentséget nevezte. Kezdetben ugyanis a Szentostyát a húga juttatta el hozzá kétszersültek közé rejtve. Némelyik börtönben viszont a kommunista diktatúra által bebörtönzött papok „titkos” szentmiséin is részt vehetett.

Hosszú évek szenvedései után Esterházy János 1957. március 8-án reggel hunyt el a mírovi börtönben. Utolsó óráján Vasil Hopko eperjesi görögkatolikus püspök állt mellette, akit 2003-ban vértanúként boldoggá avattak. Húga, Mária hiába kérte a hatóságoktól a holttestet, hogy otthon eltemettethesse: Esterházyt még holtában is börtönben akarták tudni.

A kommunizmus bukása után lánya, az Olaszországban élő Esterházy-Malfatti Alice kezdeményezte mártír apja rehabilitálási folyamatát és hősies küzdelmet folytatott, hogy az ellene felhozott rágalmakkal szemben megismertesse az igazságot. 1993-ban Oroszországban rehabilitálták Esterházyt, elismervén, hogy politikai per áldozata volt. 2009-ben Lengyelország a „Polonia Restituta” kitüntetéssel ismerte el a háború alatt a lengyeleknek nyújtott segítségét. 2011-ben a Rágalmazás-ellenes Liga a Jan Karski Courage to Care Award-dal tüntette ki, amiért számos zsidó életét megmentette.

Esterházy János utolsó kívánsága azonban, hogy szülőföldjén temessék el, mindmáig nem teljesült. Csak 2007-ben sikerült kideríteni, hogy a hamvait tartalmazó urnát a prágai Motol egykori börtönének temetőjében helyezték el, ahol ma a kommunisták áldozatainak emlékhelye található. Márványtábla őrzi emlékét Motolban, illetve Mírovban, továbbá számos emlékmű Szlovákiában és Magyarországon. Mind többen osztják a meggyőződést, hogy Esterházy nem egy igazságtalan kor áldozata volt csupán, hanem a közép-európai népek közötti kiengesztelődés mártírja.

Halála óta szentség hírében áll Esterházy János. Nemcsak családtagjai és ismerősei tartották annak, hanem mindenekelőtt rabtársai. Néhány hónappal halála után egy pap, akitől rendszeres gyászmisét kértek lelkiüdvéért, azt mondta róla a rokonoknak: „Nem tudom, ki volt ez a maguk elhunytja, de amikor misét mondtam érte, mindannyiszor az az érzésem támadt, hogy inkább nála kellett volna közbenjárnom, mintsem hogy érte imádkozzam”.

(magyarra fordította: Érszegi Márk Aurél)

Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár felszólalása a „Romák helyzete Európában” konferencián

Magyarország Szentszéki Nagykövetsége április 7-én nemzetközi konferenciát szervezett „A romák helyzete Európában” címmel. Megnyitóbeszédet mondott Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár asszony (EMMI), a két fő előadást pedig Peter Turkson bíboros, a vatikáni Emberi Fejlődés Dikasztérum prefektusa, illetve Franz Salm, a Szuverén Máltai Lovagrend roma-ügyi nagykövete tartotta. Egyházi és világi szakértők, illetve szentszéki nagykövetek konkrét helyzeteket és példákat emeltek ki az egyes európai országok roma-integrációs gyakorlatából. A rendezvényt Ferenc pápa külön üzenetben köszöntötte.

 

Közzétesszük Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár beszédének magyar szövegét.

 

* * *

Eminenciás és Excellenciás Urak! Nagykövet Urak! Mélyen Tisztelt résztvevők!

Langerné Victor Katalin a roma-integrációs konferencián
roma népi motívumokkal díszített ruhában
(Foto: Várhelyi K.)

A romák közössége ma a legnagyobb olyan európai kisebbség, amelynek tagjai évszázados vándorlás után szinte valamennyi európai országban jelen vannak. Ugyanakkor nem rendelkeznek anyaországgal, egységesen használt nyelvvel, és a kultúrájuk is széttagolt.

Ami a romák valamennyi népcsoportjában közös, az a számkivetettség, az általános szegénység, a háttérbe szorulás, a jövőtlenség, és igen gyakran az egyenlően gyakorolható jogok hiánya. A többségi társadalmak általában idegennek és problematikusnak tekintik őket és csak kevésbé hajlandóak velük a párbeszédre, s még kevesebbet tesznek a felemelkedésük érdekében.

Viszont a romák közössége számít az Istenhívő keresztények szolidaritására és reménykedik az integrációban, a békében és a befogadásban.

Szentévi mérleg

Első kézből az Irgalmasság Szentévéről

Interjú Érszegi Márk Aurél Vatikán-szakértővel, a Szentszéki Magyar Nagykövetség tanácsosával

(Élünk. A Budaörsi Római Katolikus Plébánia lapja, 2016. december 25., XVII. évf. 2.)

Hogyan látta Rómában az Irgalmasság Évének eseményeit, mennyire mozgatta meg az esemény pl. a fővárosban élő lakosságot?

Az Irgalmasság Szentéve valóban rendkívüli volt – min­denekelőtt abban az értelemben, hogy a „rendes”, tehát 25 évenként esedékes szentévek között hirdette meg a pápa. Szándéka szerint ez a szentév amolyan „glocal” volt, tehát egyszerre globális, vagyis az egész világon hasonló­képpen megünnepelt, s ugyanakkor helyi jellegű, vagy inkább „decentralizált”. Ez utóbbi alatt főként azt kell érteni, hogy minden egyházmegyében lehetőség volt szentkaput nyitni, ami az elmúlt hétszáz évben Róma kiváltsága volt.

Magának Róma városának meglehetősen kevés időt hagyott Ferenc pápa arra, hogy felkészüljön a jubileumra. Ezt persze a város lakossága sajnálta is. Hiszen a szentévek mindig is jó alkalmat jelentettek arra, hogy Rómát „rendbe rakják”, felújítsák, fejlesszék. A mostani szentév hirtelen jött meghirdetésével erre most nem volt igazán lehetőség, s a város nem is nagyon örült neki.

Szinte végig hallani lehetett a vitát, hogy vajon sok vagy kevés zarándok érkezik-e Rómába. Kiderült, hogy egy „rendes” évvel összevetve sem volt kiemelkedő az idei forgalom. Valójában maga a pápa akarta így azzal, hogy – mint említettem – „decentralizálta” a szentévet: a szentkapu átlépéséhez, a búcsú elnyeréséhez nem volt szükség feltétlen Rómába eljönni, elég volt a saját egyházmegyei székesegyházig, vagy kiemelt kegyhelyig elmenni. S bizony, a szentév római megítélését kicsit ez is befolyásolta. Igaz, így az itteni híveknek is több lehetősége volt a jubileum lelki oldalára koncentrálni.

A visszajelzések alapján hogyan élte meg a világegyház az Irgalmasság Évét?

Amerikai katolikus lap az üldözött keresztények megsegítését célzó magyar kezdeményezésről

„A közel-keleten élő keresztények szenvednek a háború miatt, és mert keresztények” – mondta Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára a Crux amerikai katolikus hírportál főszerkesztőjének, John L. Allen-nek (Two hints something’s stirring on anti-Christian persecution, 2016. nov. 26.). „Olyanok vagyunk, mint a testvérek, akik látják, hogy nővérük háza lángokban áll, ezért segíteni kívánnak a tűzoltásban és az újjáépítésben”.

Rómában az elmúlt napokban egy magyar diplomatákból és politikusokból álló delegáció találkozott a vatikáni szervekkel, hogy a közel-keleti keresztények helyzetéről tárgyaljon. A magyar küldöttség tagjai között volt a keresztényüldözés elleni helyettes államtitkár is. A cikk külön kiemeli, hogy Magyarország a világ egyetlen olyan országa, amelynek kormányában ilyen pozíció létezik. Az új kezdeményezést 2016 szeptemberében jelentették be, amelyhez a magyar delegáció a Vatikán támogatását kérte.

A küldöttség Rétvári Bence, a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkárának vezetésével találkozott Paul Gallagher érsekkel a Vatikáni Államközi Kapcsolatok titkárával, Leonardo Sandri bíborossal, a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusával, és Silvano Tomasi érsekkel, a ENSZ genfi székhelyű hivatalainak állandó szentszéki megfigyelőjével (megj.: jelenleg az Igazságosság és Béke Pápai Tanács titkára).

A Crux hírportálnak adott interjúban Rétvári Bence az új államtitkárság miértjéről kifejtette, nem az a kérdés, miért élt Magyarország ezzel a világon egyedülálló kezdeményezéssel, hanem inkább, hogy mások miért nem járnak el hasonlóképpen, ha egyszer a keresztények a világon a legüldözöttebb vallási csoport. „A közel-keleti keresztények duplán is diszkrimináció áldozatai: egyrészről azért, mert háború sújtja őket, másrészről pedig azért, mert keresztények” – fejtette ki Rétvári Bence – Olyanok vagyunk, mint a testvérek, látjuk, hogy nővérünk háza lángokban áll, ezért segíteni szeretnénk a tűzoltásban és a ház újjáépítésében”.

Az új magyar kormányzati hivatal három prioritása: kihasználni, hogy Magyarország tagállamként van jelen nemzetközi szervezetekben; figyelemfelkeltés a globális méretű keresztényüldözésre; konkrét projektek végrehajtása az érintett térségekben.

Rétvári Bence hangsúlyozta, hogy személyes ügyének is érzi ezt a feladatot: „Azt gondolom, hogy keresztényként mindannyiunkat mélyen érint keresztény embertársaink nehéz helyzete. A nyugati világban mi, keresztények nagyon elkényelmesdtünk. Gyakran arra sem találunk időt, hogy elmenjünk a vasárnapi szentmisére, sok keresztény testvérünk pedig életét kockáztatja vallásáért”. Magyarország döntése a keresztényüldözés elleni államtitkárság létrehozásával még inkább felhívja a figyelmet arra, hogy a keresztényeknek most nagy szükségük van segítségre elsősorban a Közel-Keleten.

A Crux újságírója szerint valószínűleg belpolitikai motivációi is vannak a magyar kezdeményezésnek, amint arra Rétvári államtitkár tréfásan utalt is mondván: „persze, nem szégyelljük, ha intézkedések elnyerik a választóink tetszését”.

A cikk egyben megjegyzi, hogy szintén a napokban került sor egy új projekt bemutatójára, amely a Comunione e Liberazione (Közösség és Felszabadulás) katolikus lelkiségi mozgalom, az ISCOM egyházi kommunikációs alapítvány és a Religious Freedom and Business Foundation amerikai alapítvány együttműködésének köszönhetően jött létre, hogy a közösségi médián keresztül adjon hangot az üldözött keresztényeknek. A „StandTogether”, kezdeményezés egy internetes portállal is rendelkezik, ahol hírügynökségek és egyéb források keresztényellenes hírközléseit gyűjtik össze. A projekt bemutatóján az Iszlám Állam kezében lévő iraki kereszténység pusztulásáról adott átfogó ismertetést a káld egyházhoz tartozó Rebwar Basa atya.

Antonio Olivié, a Rome Reports igazgatója hangsúlyozta a „StandTogether” kezdeményezés ökumenikus jellegét, amely megnyitja az utat az együttműködésre és a közös munkára, továbbá azt, hogy a projekt nem kívánja más hasonló hírügynökség, szervezet tevékenységét helyettesíteni.

John L. Allen értékelése szerint minden bizonnyal sem a „StandTogether”, sem Magyarország önmagában nem tudja valószínűleg alapvetően megváltoztatni a helyzetet, mégis e két kezdeményezés annak jele, hogy valami megindult az üldözött keresztények megsegítése ügyében és ez reményt adhat nekik.

Rétvári Bence államtitkár interjút ad John L. Allen amerikai Vatikán-szakértőnek
(foto: https://twitter.com/eduardhabsburg)

 

Mária újítsa meg az európaiak szívében a keresztény buzgóságot – Comastri bíboros szentbeszéde Magyarok Nagyasszonya ünnepén

Október 8-án délelőtt, Magyarország Szentszéki Nagykövetsége felkérésére, Angelo Comastri bíboros, a Szent Péter-bazilika főpapja, a pápa vatikánvárosi általános helynöke mutatott be szentmisét Magyarok Nagyasszonya ünnepe alkalmából a vatikáni bazilika Katedra-oltáránál.

Comastri bíboros celebrálta a Magyarok Nagyasszonya ünnepi misét
a Szent Péter-bazilikában (foto: Várhelyi Klára)

A kolozsvári Szent Cecília Kórus Orbán György Missa terciájával kísérte a szertartást, valamint magyar nyelvű Mária-énekekkel. A bíborossal koncelebrált Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök és a Rómában tartózkodó magyar papság.

A kolozsvári Szent Cecília Kórus a Vatikánban
(foto: Várhelyi Klára)

A résztvevőket, köztük több nemzet nagykövetét, és a Mária-kegyhelyek Jubileumára érkezett zarándokokat Habsburg-Lotharingiai Eduard magyar nagykövet köszöntötte. A mise végén körmenetben vonultak le az altemplomban található Magyarok Nagyasszonya-kápolnába, ahol elénekelték a magyar Himnuszt.

Közreadjuk a jeles lelkiségi íróként ismert Comastri bíboros szentbeszédének magyar fordítását.

 

* * *

1) A Magyar Kápolnába lépve, mely Vatikáni Grották igazi gyöngyszeme, tekintetünket rögtön Szent István király, a magyar államalapító nagyméretű bronzszobra vonzza magához.

A szobor a szent király nagyjelentőségű gesztusát jeleníti meg, mely összefoglalja egész hívő életét: kezében tartva királyi koronáját, mely a magyar nemzet jelképe, felajánlja azt Máriának, hogy Mária védelmezze, őrizze, óvja.

István király tekintetében felsejlik a bizakodás, az alázat, de a bizonyosság is, hogy Mária elfogadja odaadó fiúi gesztusát.

István király eme tette mély nyomot hagyott a kedves magyar nép történelmén, s azt Mária révén Krisztus felé irányította.

Bizton kijelenthetjük, hogy Magyarország dicsőséges és gyakran megszenvedett történelmében felismerhetjük Mária pontos és hűséges válaszát a Szent Királynak a második keresztény millennium hajnalán tett eme gesztusára. Ezért hívják Magyarországot „Mária Országának”. S ez a máriás kötődés 1848-ig még a nemzeti himnuszban is kifejeződött, mely valójában egy Mária-himnusz volt, ami igazán megindító és példanélküli.

A festészet mint a személyes hit kifejeződése – Mons. Daniel Estivill beszéde Kisléghi Nagy Ádám római kiállításának megnyitóján

 

Közzétesszük Mons. Daniel E. Estivill, a Pápai Gergely Egyetem művészettörténész professzora beszédének szövegét, mely Kisléghi Nagy Ádám „Lux in tenebris lucet – La rinascita del chiaroscuro spirituale” c. kiállításának megnyitóján hangzott el 2016. március 17-én, a Római Magyar Akadémián.

Mons. Daniel Estivill, Molnár Antal igazgató és Kisléghi Nagy Ádám a kiállítás megnyitóján
(fotó: Várhelyi Klára)

* * *

„A világosság a sötétségben világít”: ezzel a János evangéliumából (Jn 1,5) vett idézettel veszi kezdetét a kiállítás, méltó felvezetéseként a küszöbön álló Nagyhétnek. Alcíme – A spirituális fény-árnyék festészet újjászületése – szintén nagy jelentőségű, hiszen tömören kifejezi Kisléghi Nagy Ádám művészetének egyik legfontosabb vonatkozását, azt a festői technikát, ami nála a személyes hitbeli fejlődés vizuális kifejezésévé válik.

A kiállítás temátikája egyrészt annak az újjászületésére utal, ami a nyugati művészeti hagyomány dicső múltját alkotja: a stilisztikai formák megújításának állandó keresése a kortárs kulturális tendenciákat szem előtt tartva. Másrészt a fény-árnyék festészet egy sajátos látószöggé válik, amely arra késztet bennünket, hogy ezen keresztül szemléljük a kiállított műveket. Ezért több, mint hasznosnak tűnik, hogy elidőzzünk ennél a festészeti technikánál, amely jól nyomon követhető a kiállítás ikonográfiai témáinak változatos gazdagságában.

Kisléghi chiaroscuro technikája rámutat, többek között, a Michelangelo Merisi da Caravaggio művészetéhez való közelségére. Egy olyan hasonlóságról van itt szó, amely nem egy fesztészeti technika puszta utánzását jelenti, hanem a lelki és vizuális élmények legmagasabb szintű felderítését.

Nagyköveti interjú a Heti Válaszban

 Habsburg Eduard a bevándorlásról, a sörrel koccintásról és a Twitterről

„A Vatikán nem dől be a kliséknek”

József nádor leszármazottja, aki egyaránt otthon érzi magát Aquinói Szent Tamás és a Mad Max világában. Az egykori uralkodócsalád magyar ágának sarja, akinek a szigorú migránspolitikát folytató Orbán-kormányt kell képviselnie a menekültbarát Szentszéknél. Interjú Habsburg Eduarddal, hazánk új – a legkevésbé sem diplomatikusan semmitmondó – vatikáni nagykövetével.

Az interjú a Heti Válasz 2016. március 17-i számában olvasható.

Mindszenty bíboros megítélésének "kettőssége"

 

Mons. Angelo Acerbi nuncius
(fotó: Ondrej Cukan)

Hetvenedik évfordulóját ünnepeltük március 3-án annak, hogy Mindszenty József hercegprímás birtokba vette bíborosi címtemplomát, a Santo Stefano Rotondót. A magyar közösség és kedves vendégei megindultan követték a szertartást és hallgatták Mons. Angelo Acerbi beszédét, aki a meglehetősen hideg templomban összegyűltek közül talán egyedüliként mondhatta el magáról, hogy személyesen találkozott Mindszenty bíborossal. A mise végén Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány elnöke olvasta fel a könyörgést a boldoggá avatásért.

Az utóbbi napokban évtizedek óta először vettem ismét kezembe Mindszenty bíboros 1974-ben kiadott Emlékiratait. Olyan könyv volt az, ami akkoriban mindenkit megindított és szüleim baráti körében minden családi könyvtárban megtalálható volt. A könyvben a száműzött bíboros előadja, hogyan látja szeretett hazája történéseit, saját kirakatperét és bebörtönzését, s hogy miért tette azt, amit tett. Átolvasván rájöttem, hogy főként egy politikai természetű írásról van szó, mely a történelemről, az eseményekről, a struktúrákról szól. Kevés olyan része van, ahol a bíboros saját lelki életéről, Isten-kapcsolatáról ír. Az a néhány részlet azonban – például amikor leírja, mit jelent a zsoltározás egy börtönbe zárt ember számára – mélységesen megérintett engem. Bennük nem csupán a „Mindszenty-üggyel”, nem csupán „a problémával” találkozik az olvasó, hanem egy emberrel, aki az életszentség útján halad.

Talán éppen ez a bíboros alakjának egyik központi problematikája. Lelki mélységét mintegy elhomályosította a politikai helyzet drámája, melynek közepette élete zajlott. Ennek következtében bárki, aki Mindszentyről beszélt, választani kényszerült két tábor között. Voltak, akik benne a problémát látták, aki létével és tetteivel akadályát képezte az „Ostpolitik” főszereplői közötti valódi, gyümölcsöző párbeszédnek, Agostino Casarolival az élen. Mások ellenben ezt a közeledést tekintették teljesen elhibázottnak és Mindszentyre mint az „egyedüli igazra” néztek fel, akit feláldoztak holmi „langyos kompromisszumok” jegyében. Nos, nyilvánvaló, hogy ezen megközelítés kettősségében nem marad sok helye a lelki dimenziónak, az életszentségnek.

Manapság, amikor más földrészeken újra jelentkezni látszik ugyanez a problémakör, célszerűnek tűnik felidézni Franz König bíboros mondását: „Mindkettőre szükség van – a tárgyalásokra és a vértanúkra is”.

Az Egyház számára ugyanis nagy jelentőséggel bír a lelkipásztori munkájához, szentségi életéhez ekkleziológiai értelemben elengedhetetlen struktúrák megóvása. S hasonlóan nagy jelentőséggel bír a vértanúk helytállása, akik készek börtönbe menni, szenvedni és meghalni a hitért.

Nincs értelme szembeállítani e kettőt, sem a múltban, sem a jelenben. Más szóval, nem kell kizárólagosan elköteleződni vagy „Mindszenty mellett” vagy pedig „az Ostpolitik mellett”.

A kirekesztés ugyanis nem „katholon”, azaz katolikus. Az Egyházban mindenkinek helye van.

Habsburg-Lotaringiai Eduard, nagykövet

 

Imádság Mindszenty bíboros boldoggá avatásáért
(fotó: Ondrej Cukan)

 

A Mindszenty-mise résztvevői
(fotó: Ondrej Cukan)

Nagyköveti interjú az Új Emberben

Az Új Ember katolikus hetilap február 28-i számában olvasható Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet interjúja: "A legfontosabb, hogy Magyarországról beszéljek".

 

 

A pápa évértékelő beszédéről

A pápa nemzetközi évértékelő beszédének kommentálására a katolikus sajtó rendszerint felkéri a Vatikánban akkreditált diplomatákat. Így volt ez idén is.

Az EWTN amerikai katolikus TV-adó – a svéd és az amerikai nagykövet mellett – Habsburg-Lotharingiai Eduard magyar nagykövetet szólaltatta meg. (Ld. a híradás 7:00 percénél.)

A Vatikáni Rádiónak Érszegi Márk Aurél tanácsos adott interjút:

„Irgalmasság, családvédelem, migránskérdés: ezek alkották a pápa beszédének fő pilléreit a szentszéki diplomatáknak tartott év eleji audiencián. A találkozón jelen volt Érszegi Márk Aurél, a szentszéki magyar nagykövetség első beosztottja, Vatikán-szakértő. Megkértük, hogy stúdiónkban világítson rá a pápa beszédének főbb pontjaira, emelje ki azokat az összefüggéseket, amelyek nyomán kiderül, miként egyeztethető össze, és egyezik valóban a magyar és a szentszéki álláspont olyan fontos kérdésekben, mint a migránsok befogadása illetve az európai polgárok védelme.”