A
megbízólevél-átadásról, munkájáról és családjáról beszélgetett
Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet P. Vértesaljai Lászlóval a Vatikáni
Rádió magyar műsorában.
Az
interjú teljes egészében meghallgatható a Vatikáni Rádió honlapján. Íme szövegének leirata:
A Szentatya szívesen gondol Magyarországra
December 7-én hétfőn adta át Habsburg Lotharingiai Eduárd szentszéki magyar
nagykövet megbízólevelét a Vatikánban Ferenc pápának. A kihallgatás után a
szentszéki nagykövet a Vatikáni Rádió stúdiójában nyilatkozott a Szentatyával
való találkozásáról, a kinevezéséről, a magyarországi pápalátogatás
lehetőségéről, a szentkapu lelki jelentőségéről, a menekült-kérdésről és a jövő
évi terveiről.
Nagykövet úr, sok nyelvet beszélsz, milyennek találod a magyar
nyelvet a sok világnyelv között?
Beszélek olaszul, ez nagyon fontos itt, Rómában és a Szentszéknél. Beszélek
németül, angolul, kicsit spanyolul, latinul. Kilenc évig tanultam a latin
nyelvet, és amikor diák voltam, Szent Tamást latinul olvastam. Tehát beszélek
olaszul, egy kicsit spanyolul, magyarul, latinul, és franciául.
Amikor szóba került a szentszéki szolgálatod, mint egy lehetőség,
akkor ez hogyan érintett Téged, hogy „nekem ott majd magyarul kell
beszélnem”?
Öt évig dolgoztam egy püspök mellett és ismerem egy kicsit az egyházat, a
világegyházat is, és amikor hallottam, hogy talán nagykövet leszek a
Szentszéknél, azt gondoltam, jó lesz, mert ismerem az egyházat, katolikus
vagyok, van egy nagy családom, és magyar vagyok!
Szabad rákérdezni, hogy mit jelent neked ez a magyar öntudat? Honnan
ered és vérségileg milyen módon ered a Habsburg-Lotharingiai családon belül?
Az én szépapám József nádor volt és ő Magyarországon volt ötven évig
körülbelül, sokat tett a magyar államért és jól dolgozott. Amikor a forradalom
volt 1848-ban, István nádor, az én ükatyám, ott volt a magyarok mellett
Bécsben. És a mi családunk mindig „magyar Habsburgok” voltak. Édesapám mindig
jól beszélt magyarul, és most Magyarországon lakik, ő a nagykövete a Máltai
Lovagrendnek. Most egy évig, amikor tanultam a nyelvet Magyarországon laktam.
Tanárnőm egy református nő volt, és nemcsak hogy református, hanem nagyon
református volt, mert a férje református lelkipásztor, édesapja református
lelkipásztor és a bátyja is református lelkipásztor. Ezért gondolom, hogy
ismerem is a református álláspontot.
Három hónapos várakozás után végre lehetőség nyílt arra, hogy
december 7-én, a Szentkapu megnyitása előtti napon, ez is egy szép időpont,
hogy átnyújtsad a Szentatyának a magyar kormánytól kapott megbízólevelet. Ez a
találkozás az egész család jelenlétében történt és gondolom, hogy nagyon szép
emlék marad a szívedben. Mesélj nekünk róla!
Gondolom, hogy nem csak nekem szép volt, hanem a Szentatyának is, mert nem
gyakran van, hogy olyan nagy család jön. A boríték olyan nagy volt, és szép
ünnepség volt.
A borítékban a megbízólevél volt…
A kislányom, Rózsa, azt mondta, hogy „nagyon nagy a boríték” (nevet derűsen).
Szép ünnepség volt a megbízólevél átadása a Vatikánban és fontos volt nekem
személyesen. Mindenkinek nagy öröm, ha a pápával találkozhat, de főként
Magyarország számára volt fontos, mert az én feladatom, hogy Magyarországot
képviseljem a Szentatyánál. Nagyon kedves volt a találkozás. Gondolom, hogy a
Szentatya szívesen gondol Magyarországra, szívesen. Nemcsak udvarias szavakat
mondott rólunk. És tudom, hogy miért: mert amikor ő Buenos Airesben volt,
sokszor járt az angolkisasszonyokhoz, akik Magyarországról menekültek oda a
kommunizmus idején, és nagyon becsülte őket. Azt mondta, hogy ott tanult sok
fontosat Magyarországról, a magyar életről és az ételeikről. Viccesen
hozzátette, tudja, hogy az egyik legfontosabb és legszentebb jelképünk a Tokaji
bor és nevetett… (ő is nevet). Ő jól ismeri Magyarországot és gondolom, hogy
Magyarországot a szívén viseli. Másnap küldtem is neki egy tokaji aszút, nem
tudom, hogy meg fogja-e inni, de megpróbáltam… (nevet).
Nagykövet úr, gondolom szóba került a pápa esetleges magyarországi
apostoli útja…
Körülbelül 18 percig beszélgettünk, s azt mondta a pápai kamarás, hogy
„hosszú volt, hosszú volt” és gondolom, hogy ez egy megbecsülés az ország felé.
Először gondolkoztam, vajon miről beszéljek a Szentatyával, ha tíz percet lehet.
És arra gondoltam, a családról fogok beszélni. Mert van családom, hat gyerekem,
és a magyar kormány igen sokat tesz a családok megsegítésére. Megbeszéltem a
Szentatyával, hogy a család nagyon fontos Magyarországon, nekem nagyon fontos,
és öt évig, a családokért felelős osztrák püspök mellett dolgoztam. És
beszélgettünk arról is, hogy jön-e a Szentatya vagy nem, hogy lesz-e
pápalátogatás Magyarországon vagy nem.
És hogyan értékeled az ő válaszát?
A Szentatya maga hozta szóba a magyarországi meghívását. Azt mondta, nagyon
is tudja, hogy meghívtuk a Szent Márton év alkalmával. Hozzátette, hogy azóta,
ha magyarokkal találkozik, mindenki emlékezteti őt a meghívásra. Aztán azt
mondta nekem, hogy sajnos már 79 éves és nem tud mindenhová elmenni, ahová
szeretne, de azért nem mondott nemet sem! (Nevet) Szerintem még nem döntötte
el, véglegesen!
Tehát van még remény!
Van remény! Gondolom, hogy ő nagyon szeretne jönni, de ő csak egy ember és
van 220 ország a világban. De ő tudja, hogy van a Szent Márton év…, meglátjuk,
majd meglátjuk!
Reménykedjünk! Szóba került egy másik téma, a migránsok kérdése.
Amikor Magyarországon voltam a nyáron és tanultam a nyelvet, gyakran ott
voltam a Keleti pályaudvaron, és láttam, hogy a magyar kormány és a Máltai
Lovagrend, ahol szintén nagykövet vagyok itt, Rómában, nagyon segít a
migránsoknak. Én is ott voltam, amikor jött 120 busz, amivel elvitték a 2000
menekültet az osztrák határig és nagyon-nagyon erős dolog volt, ott lenni. Én
láttam a helyzetet Magyarországon és hogy a magyar kormány próbálja megoldani a
helyzetet. De a helyzet egy nehéz helyzet, mindenhol Európában, nemcsak
Magyarországon. Azt gondolom, fontos, hogy Európa találjon egy megoldást. Nem
Magyarország, nem Szlovénia, nem Ausztria, nem Németország, hanem mindenkinek
kell együtt gondolkodni…
Az egyik legfontosabb szempont, hogy a problémát az eredet helyén,
Irakban, Szíriában kell megoldani…
Igen, de mi tudjuk, hogy ott a helyzet nagyon bonyolult. És biztosan kell
tudni, hogy az hosszú lesz, nem most és nem gyorsan lesz megoldás. Meg kell
gondolnunk, lehet-e integrálni a menekülteket vagy a migránsokat itt, a mi
társadalmunkban, Németországban, Franciaországban, mert ez egy nehéz kérdés,
mert a menekültek csak jönnek. Ebben az évben gondolom, hogy 900.000-en voltak,
jövőre talán két millióan lesznek!
Európának, Nyugat Európának azért be kell látnia, hogy a legjobb
szándéka ellenére eddig nem sikerült integrálnia a nem európai bevándorlókat.
Miért gondolja, hogy a most érkezőket majd tudja integrálni, holott eddig nem
sikerült?
Gyakran beszéltem vatikáni emberekkel, és mindenki azt mondja, hogy eddig ez
nem sikerült. Nem sikerült integrálni őket sehol sem Európában De kell találni
egy megoldást, nem tudom mit. De mik a fontos értékek Európában? Nem gondolom,
hogy tudjuk, mi a legfontosabb érték…
Magyarországot sokszor csak a kerítés képével azonosították.
Sikerült-e a Szentatyával valamiképp megértetni, hogy mi a szándéka a magyar
kormánynak?
A Szentatya nem beszélt velem a menekült témáról, csak a család témáról.
Azután találkoztam Parolin bíboros úrral és húsz percig ott voltam. És vele
beszéltünk a menekültügyről. Azt mondta, hogy ez egy közös európai baj,
Európának kell találnia megoldást, nem Magyarországnak. Elmagyaráztam, hogy a
kerítés nem a menekültek ellen van, mert be lehet menni Magyarországra, van egy
ajtó, de akkor meg kell csinálni a menedékkérelmet, és ha ezt nem csinálják,
akkor nem lehet bemenni. Amikor nem volt a kerítés, mindennap tízezer ember jött
be Magyarországra, amióta van kerítés harmincan vagy százan vannak
csupán: sok menekült nem akarja benyújtani a menedékkérelmet.
Van még egy téma: a megbízólevél átadására a Szentév megnyitása
előtti napon december hetedikén került sor. Maga a Szentév, mint téma, szóba
került?
Nagyon-nagyon fontos pillanat volt, ott lenni december nyolcadikán a
Szent Péter téren és látni. Nagyon megérintett egy kép, amint Ferenc pápa
kinyitja a Szentkaput és átlép a küszöbén. Az nagyon-nagyon felemelő volt és
XVI. Benedek pápa is ott volt. Sírtam is, olyan nagyon szép volt…
…szép volt a két „pápának” a találkozása!
Igen, igen! Az öreg Benedek pápa, aki nem jár jól gyalog …És Ferenc
pápa, aki azt akarja, hogy kövessük őt és a szentévet meg lehet csinálni itt
Rómában, de Magyarországon is! Sok szentkapu lesz a világban mindenhol.
Elmondta a Szentatya, hogy az első szentkaput Afrikában, Közép-Afrikában
nyitotta meg.. Ha valaki eljön Rómába, én itt leszek, mint nagykövet és örülök,
ha találkozunk!
A szentmise végén, sikerült-e a Szentkapun áthaladni a Szentatya
után?
Igen, igen!!! Ott voltunk, s amikor megcsókoltam a kaput, az nagyon szép
volt. A feleségem, és a többi nagykövet is, mindenki ott volt. És most gyónni
fogok és azután imádkozni és meglesz a szentévi búcsú! Az nagyon fontos nekem!
Maradt még egy kérdés a nagyköveti munkáról. Mik a legfontosabb
tennivalók és van-e valamilyen különleges terv az eljövendő esztendőre?
Nagy öröm és megtiszteltetés Magyarországot képviselni a Vatikánban. Érdekes
hely, nagyon fontos információs központ Rómában. Mi az én dolgom? Az én dolgom
az, hogy elmagyarázzam türelmesen, mi miért történik otthon, mit miért teszünk,
mit szeretnénk elérni, mit tartunk fontosnak. A baj az, hogy itt senki sem
magyarul beszél. És nem tudják elolvasni a magyar cikkeket az interneten, és
kell valaki, aki elmagyarázza Magyarországot, a magyar kormányt. De nemcsak a
vatikáni vezetőknek beszélek, hanem a nagykövet kollégáknak is, mert ez itt egy
információs központ. Ha én megbeszélek valamit a kollégáimmal, arra a világban
másutt is felfigyelnek. És a csapat nagyon jó itt, Rómában: itt vannak a
quirináli nagykövetek és a szentszéki nagykövetek, és a szentszéki nagyköveti
kar nagyon jó, szimpatikus emberek, intelligensek, és nagyon jó itt a
munkatársam. Két dolgot szeretnék még tenni. Megismertetni a magyar egyházi
zenét, hogy minél többen tudják itt, Rómában, hogy mit csinálunk mi
Magyarországon…
Tehát itt Rómában koncerteket tartani?
Igen, igen! És azután tervezek egy konferenciát, a cigányintegrációról
Európában. Mert a cigány téma fontos Magyarországnak, és Európában is. Vannak
kész terveim, és azokat akarom megcsinálni.
Nagykövet úr, köszönöm a beszélgetést és kérem a Szűzanya
segítségét, hogy a Magyarok Nagyasszonya támogassa a munkádat, tudj összekötő
kapocs lenni a magyar valóság, nem is csak a honi magyarok, hanem a világ
magyarsága és Róma, a Szentatya között.
Köszönöm
szépen!
(Fotó: Vatikáni Rádió)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése