Első kézből az Irgalmasság Szentévéről
Interjú
Érszegi Márk Aurél Vatikán-szakértővel, a Szentszéki Magyar Nagykövetség
tanácsosával
(Élünk. A Budaörsi Római Katolikus Plébánia lapja, 2016. december 25., XVII. évf. 2.)
Hogyan
látta Rómában az Irgalmasság Évének eseményeit, mennyire mozgatta meg az
esemény pl. a fővárosban élő lakosságot?
Az Irgalmasság Szentéve
valóban rendkívüli volt – mindenekelőtt abban az értelemben, hogy a „rendes”,
tehát 25 évenként esedékes szentévek között hirdette meg a pápa. Szándéka
szerint ez a szentév amolyan „glocal” volt, tehát egyszerre globális, vagyis az
egész világon hasonlóképpen megünnepelt, s ugyanakkor helyi jellegű, vagy
inkább „decentralizált”. Ez utóbbi alatt főként azt kell érteni, hogy minden
egyházmegyében lehetőség volt szentkaput nyitni, ami az elmúlt hétszáz évben
Róma kiváltsága volt.
Magának Róma városának
meglehetősen kevés időt hagyott Ferenc pápa arra, hogy felkészüljön a
jubileumra. Ezt persze a város lakossága sajnálta is. Hiszen a szentévek mindig
is jó alkalmat jelentettek arra, hogy Rómát „rendbe rakják”, felújítsák,
fejlesszék. A mostani szentév hirtelen jött meghirdetésével erre most nem volt
igazán lehetőség, s a város nem is nagyon örült neki.
Szinte végig hallani
lehetett a vitát, hogy vajon sok vagy kevés zarándok érkezik-e Rómába.
Kiderült, hogy egy „rendes” évvel összevetve sem volt kiemelkedő az idei
forgalom. Valójában maga a pápa akarta így azzal, hogy – mint említettem –
„decentralizálta” a szentévet: a szentkapu átlépéséhez, a búcsú elnyeréséhez
nem volt szükség feltétlen Rómába eljönni, elég volt a saját egyházmegyei
székesegyházig, vagy kiemelt kegyhelyig elmenni. S bizony, a szentév római
megítélését kicsit ez is befolyásolta. Igaz, így az itteni híveknek is több
lehetősége volt a jubileum lelki oldalára koncentrálni.
A visszajelzések alapján hogyan élte meg a
világegyház az Irgalmasság Évét?