 |
| A Habsburg-család Ferenc pápánál, 2016. november 5-én |
Habsburgnak születni egyszerre szuper és kicsit furcsa is. Jó érzés egy
fantasztikus családhoz tartozni, amely több mint ezer éves múltra tekint vissza.
Kifejezetten jó dolog, hogy a világ csaknem minden országában van egy
unokatestvéred. Ugyanakkor állandó figyelem vesz körül. Az osztálytársaid
minden alkalommal odafordulnak és méricskélnek, amikor csak ez a név előkerül történelemórán
(gyakorlatilag a XIII. századtól fogva folyamatosan). Higgyék el: nagy élmény.
Emellett pedig mindig ott a gyötrő kérdés: de mit is jelent Habsburgnak
lenni manapság? Mennyire kötelez még ma is ez a név, mikor a család már vagy
száz éve nincs hatalmon?
Valahol éppen ez volt az a kérdés, ami miatt családunk úgy döntött, hogy több
mint 15 év után újra megtartja saját világtalálkozóját. Elhatároztuk, hogy
visszatérünk (katolikus) gyökerekinkhez, és Rómába zarándokolunk az irgalmasság
szentévének végén, találkozni Péter utódával. S ez kiváló döntésnek bizonyult.
Több hónapnyi készülődés után, mintegy 300 Habsburg érkezett a világ minden részéről, hogy egy sűrű hétvégét töltsön el Rómában. A zarándoklat összehozta a család azon tagjait is, akik korábban még sosem találkoztak egymással (eltekintve attól a privát Facebook-oldaltól, melyet két éve használunk), egyvalami azonban összeköti őket: ehhez a nagyszerű családhoz tartoznak. Időt szenteltünk egymásra, tésztát ettünk, imádkoztunk, és együtt róttuk Róma utcáit.
A Ferenc pápával való találkozás rávilágított arra, hogy ma is családunk
évszázados értékei fognak bennünket a jövő felé vezetni. Mindez érthetővé vált
számunkra a pápa beszédében: amint ott állt Ferenc pápa a Kelemen-teremben, s
miközben körbevette a rengeteg Habsburg-gyerek ő kedvesen társalgott a nagymamákkal
is.
A pápa nagy elődünkről, Boldog Károly császár-királyról beszélt nekünk (akinek
ereklyéjét neki ajándékoztuk). Azt emelte ki, hogy Boldog Károly király
mindenekelőtt családapa volt, s arra buzdított minket, segítsünk ma a világnak újra
felfedezni a család értékét. Ez persze számunkra valahol természetes. Hiszen szeretett
feleségem és én hat gyermeket nevelünk boldogságban – igaz meg sem közelítjük Mária
Terézia királynét, akinek 16 gyermeke volt, de azért…
A Szentatya arra hívott minket, hogy kövessük Boldog Károly király példáját,
és építsük a közös európai házat – ezt a családból többen meg is tesszük politikai
szerepvállalásunkkal, illetve az esetemben diplomataként.
Ferenc pápa bátorította folyamatban levő szociális szerepvállalásunkat is: például
a béke előmozdításának ügyét (amint azt Dél-Szudánban teszi egy
unokatestvérünk), a szegények táplálását (számos unokatestvérünk részt vállal
ebben), a peremre szorultak támogatását a mindennapokban, illetve a kisebbségek
segítését (amint a családfő, Karl teszi).
A pápa örömének adott hangot, amiért családunkban papi hivatások születtek –
testvérem, Paul az első pap a családban több mint 200 év után, és mások is „úton
vannak”.
Mindenekelőtt azonban arra kért minket, hogy legyünk a béke jelei a mai
igen nehéz időkben Boldog Károly király példáját követve, aki éppen 100 évvel
ezelőtt kezdődött uralkodásának első percétől kezdve így tett. Ő volt az
egyetlen uralkodó Európában, aki a háború borzalmait első kézből megtapasztalta,
és az egyetlen, aki meghallgatta XV. Benedek pápa békefelhívását. Nem az ő
hibája volt, hogy ez a kezdeményezés végül nem sikerült. A pápa arra szólított
fel minket, hogy Boldog Károly király nyomdokait követve, legyünk a béke előmozdítói
„akár félreértések és megaláztatások árán is”.
A kihallgatás során mindannyiunkat megragadott Ferenc pápa karizmája: ahogy
ösztönösen megérti az embereket, közösségeket, országokat és azok mai lehetőségeit.
Ferenc pápa a Szentszék intézményei révén világszerte a békefolyamatok elkötelezett
támogatója. Most pedig megmutatta nekünk, mit is jelent Habsburgnak lenni a mai
világban.
Megértettük, hogy nem valahol kívül kell keresnünk a válaszokat, hanem ha
valóban megéljük katolikus hitünket, akkor minden egyes elem magától a helyére
kerül. Ebben a szellemben tervezzük következő családi találkozónkat – majd meglátjuk
hova vezet bennünket.
Habsburg-Lotharingiai Eduard
(A cikk eredeti változata a
Catholic Herald-ban jelent meg, 2016. november 16-án. Magyarra fordította
Horváth Hajnalka)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése