Báró
Apor Gábor volt szentszéki magyar követ halálának 50. évfordulóján nagykövetségünk,
a Szent István Alapítvánnyal és a Szuverén Máltai Lovagrenddel együttműködésben
megemlékezést tartott Rómában és a Vatikánban.
Az
1969. február 21-én elhunyt Apor Gábor külügyminiszter-helyettes, majd
1939-1944. között szentszéki követ, 1952-1958. között a Szuverén Máltai
Lovagrend nagykancellárja, végül pedig a rend olaszországi nagykövete volt.
Magyarország német megszállása után lemondott követi megbízatásáról és a
disszidens Követi Komité tagjaként tevékenykedett, mindvégig fáradhatatlanul támogatta a magyar emigráció tagjait, számos kezdeményezésben vett részt, így a Szent István
Alapítvány létrehozásában is.
Február
21-én reggel a vatikáni bazilika Magyarok Nagyasszonya kápolnájában Mons.
Angelo Acerbi érsek, volt budapesti nuncius és a Máltai Lovagrend volt
prelátusa celebrált szentmisét Apor Gábor lelki üdvéért, Mons. Németh László
olaszországi magyar főlelkész, P. Vértesaljai László, a Vatikáni Rádió magyar
szerkesztőségének vezetője, Mons. Németh Norbert, a Pápai Magyar Intézet rektora
és Szerencsés Zsolt plébános koncelebrálásával. A szertartáson a Máltai
Lovagrend Szuverén Tanácsát gróf Esterházy János kincstárnok és Fra’ John
Critien képviselte, a Magyar Máltai Lovagok Szövetségét pedig Prof. Okolicsányi
Lajos, Czigler Ágoston és Rabi József. Jelen volt továbbá Farkas Olivér, Szent
István Társulat igazgatója, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend magyarországi
kancellárja.
Köszöntőjében
Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet emlékeztetett, hogy a Szentszéki Magyar Nagykövetség
homlokzatán szobor emlékeztet a neves elődre, s felidézte az akkori nagymester,
Fra’ Angelo de Mojana szavait, aki ötven éve kijelentette: „kétségtelen, hogy Apor
báró úgy szerette a Rendet, mint második hazáját”.
Szentbeszédében
Mons. Acerbi rámutatott: „Apor Gábor szorosan kötődött hazájához, amely
hosszantartó sötét politikai és társadalmi korszakot élt meg, ugyanakkor kiemelkedő
szolgálatot végzett a Máltai Rendben, amely szintén nehéz éveket vészelt át. A
Rend nagykancellárjaként elérte a Máltai Rend hivatalos elismertetését Olaszország
részéről. A Rendnek aztán ő lett első nagykövete az olasz kormánynál.” Majd Boldog
Apor Vilmos alakját felidézve megjegyezte: „a vértanú püspök bizonyára az égből
kíséri imádságunkat bátyja halála évfordulója alkalmából”.
A
megemlékezés a Verano-temetőben folytatódott, ahol a magyar máltai lovagok sírboltjánál
Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet, valamint a Szent István Alapítvány
nevében Mons. Németh László és Szokoly György helyeztek el koszorút. Prof. Okolicsányi
Lajos és Lantos Erzsébet pedig személyes emlékeiket is felidézve szóltak meg
Apor Gáborról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése