2015. december 29., kedd

A.D. 2015 – évfordulók éve


Több jeles évforduló fémjelezte Magyarország és a Szentszék kapcsolatait az idei évben.

A kétoldalú diplomáciai kapcsolatok helyreállításának 25. évfordulójáról április 14-én, Budapesten, az országházban emlékeztünk meg egy konferencia keretében, melyen – mások mellett – Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, valamint Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, valamint Paul Richard Gallagher érsek, a Szentszék államközi kapcsolatainak titkára tartott előadást. Június 12-én, a Római Magyar Akadémián tudományos konferenciával folytatódtak a megemlékezések, melyen ugyancsak Gallagher érsek képviselte a Szentszéket, a magyar kormány részéről pedig Mikola István külügyi államtitkár ás Hegyi László, az EMMI egyházügyi helyettes államtitkára mondott beszédet. Május-augusztus között a Külgazdasági és Külügyminisztérium aulájában kisebb kiállítás keretében voltak láthatók a magyar-vatikáni diplomáciai kapcsolatok múltjának dokumentumai és tárgyi emlékei (a kétoldalú szerződések eredeti példányai, emlékérmék, könyvek, meghívó kártyák stb.).

Mindszenty József bíboros halálának 40. évfordulója alkalmából Pietro Parolin bíboros államtitkár vezette a hagyományos római Mindszenty-emlékmisét május 7-én a S. Stefano Rotondo-templomban.

Október 8-án Erdő Péter bíboros mutatott be koncelebrált szentmisét a vatikáni Magyarok Nagyasszonya kápolna felszentelésének 35. évfordulóján.

A Pápai Magyar Egyházi Intézet megalapításának 75. évfordulója alkalmából, október 26-án Erdő Péter bíboros vezette a hálaadó szentmisét az intézethez közeli San Girolamo della Carità templomban.

A római Szent István Alapítvány 50. évfordulóját december 15-én ünnepelték a Szent István Házban tartott könyvbemutatóval és szentmisével.
 

2015. december 18., péntek

Adventi találkozó a római magyar papsággal

December 17-én, csütörtökön került sor a nagykövetségen a hagyományos adventi találkozóra a Pápai Magyar Egyházi Intézet papságával és a Collegium Germanicum-Hungaricum növendékeivel. Két nagy presztízsű római egyházi intézmény a Magyar Katolikus Egyház szolgálatában.
 
Adventi találkozó a nagykövetségen
 

2015. december 16., szerda

50 éves a római Szent István Alapítvány


A római Szent István Házat működtető Alapítvány létrejöttének 50. évfordulójáról emlékeztek meg december 15-én a Via del Casaletto-i magyar zarándokház kápolnájában. A Dr. Németh László atya, az Alapítvány elnöke által vezetett szertartáson koncelebráltak a Rómában élő magyar papok.
Az alkalomra a Szent István Társulat gondozásában megjelent Dr. Németh László könyve (A római Szent István Alapítvány 50 éve. Róma-Budapest 2015), mely az Alapítvány történelmét egykori és jelenlegi tagjainak élettörténetén keresztül ismerteti.

Az ünnepségen köszöntőt mondott Dr. Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet:

Dr. Habsburg-Lotharingiai Eduard
Magyarország Szentszéki Nagykövete üdvözlőbeszéde
a római Szent István Alapítvány 50. évfordulója alkalmából
2015. december 15.
 

Főtisztelendő Atyák, tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

A magyar kormány nevében tisztelettel köszöntöm a Szent István Alapítvány elnökét, Mons. Németh Lászlót és a kuratórium többi tagját. Ugyancsak szeretettel köszöntöm e Ház lakóit, a római magyar közösség tagjait, s minden vendéget.

Rómát hasonlíthatjuk a tengerhez, mely örökké mozgásban van, mely örökké éltet, ahová mindenki vágyik eljutni. S ha odaér, akkor előbb félénken megmártózik benne, majd szinte önfeledten elmerül habjaiban és élvezi a víz simogatását. Többen így voltunk/vagyunk az Örök Várossal, nem?

Ebben a tengerben szigetek is vannak. Szigetek, ahol biztos kikötők várnak, amelyeken megpihenhetünk, ahonnan azután újra belevethetjük magunkat a habokba, a Város forgatagába. Ilyen szigetek számunkra a római magyar intézmények és közösségek.

E szigetek között is kiemelkedő helyet foglal el a Szent István Ház. Nemcsak azért, mert mind közül talán ez épült a legmagasabban fekvő helyre, egy domb tetejére. Kiemelkedő azért is, mert eszmei örököse egy ősi intézménynek, a Szent István által alapított zarándokháznak. Ősibb tehát, mint a nagykövetségeink, vagy kulturális intézetünk.

A ház életéhez pedig szükség van azokra, akik működtetik, s akik mint hajók közlekednek e szigetek között. Ilyen hajónak tekinthetjük Németh László atyát, az alapítvány jelenlegi elnökét és a kuratórium többi tagját.

Nagy értéknek tekintjük, s méltán nemzeti kincseink között tartjuk számon a Szent István Házat. Szeretném ezért Magyarország Kormánya megbecsülését tolmácsolni az éppen ma ötvenéves Alapítvány iránt.

Ötven év – igazi jubileum! Boldog jubileumot!

Szentmise a Szent István Alapítvány 50. évfordulóján

2015. december 14., hétfő

„Írjon egy krimit a tomizmusról!”


Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet a L’Osservatore Romano december 13-i számában megjelent cikkében foglalja össze doktori értekezésének történetét és főbb megállapításait.

A címben szereplő idézet nem mástól származik, mint Joseph Ratzinger bíborostól, akit az anyaggyűjtés során Habsburg-Lotharingiai Eduard ugyancsak megkérdezett véleményéről. Az alapkérdés: kideríteni, hogy a tomizmus vajon „gyilkosság”, „betegség”, avagy „baleset” következtében tűnt el az Egyházból.
Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet írása a L'Osservatore Romanóban

2015. december 9., szerda

A Szentatya szívesen gondol Magyarországra


A megbízólevél-átadásról, munkájáról és családjáról beszélgetett Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet P. Vértesaljai Lászlóval a Vatikáni Rádió magyar műsorában.

Az interjú teljes egészében meghallgatható a Vatikáni Rádió honlapján. Íme szövegének leirata:
 
A Szentatya szívesen gondol Magyarországra
 

December 7-én hétfőn adta át Habsburg Lotharingiai Eduárd szentszéki magyar nagykövet megbízólevelét a Vatikánban Ferenc pápának. A kihallgatás után a szentszéki nagykövet a Vatikáni Rádió stúdiójában nyilatkozott a Szentatyával való találkozásáról, a kinevezéséről, a magyarországi pápalátogatás lehetőségéről, a szentkapu lelki jelentőségéről, a menekült-kérdésről és a jövő évi terveiről.      


Nagykövet úr, sok nyelvet beszélsz, milyennek találod a magyar nyelvet a sok világnyelv között?

Beszélek olaszul, ez nagyon fontos itt, Rómában és a Szentszéknél. Beszélek németül, angolul, kicsit spanyolul, latinul. Kilenc évig tanultam a latin nyelvet, és amikor diák voltam, Szent Tamást latinul olvastam. Tehát beszélek olaszul, egy kicsit spanyolul, magyarul, latinul, és franciául.  

 
Amikor szóba került a szentszéki szolgálatod, mint egy lehetőség, akkor ez hogyan érintett Téged, hogy „nekem ott majd magyarul kell beszélnem”? 
Öt évig dolgoztam egy püspök mellett és ismerem egy kicsit az egyházat, a világegyházat is, és amikor hallottam, hogy talán nagykövet leszek a Szentszéknél, azt gondoltam, jó lesz, mert ismerem az egyházat, katolikus vagyok, van egy nagy családom, és magyar vagyok!

 
Szabad rákérdezni, hogy mit jelent neked ez a magyar öntudat? Honnan ered és vérségileg milyen módon ered a Habsburg-Lotharingiai családon belül?
Az én szépapám József nádor volt és ő Magyarországon volt ötven évig körülbelül, sokat tett a magyar államért és jól dolgozott. Amikor a forradalom volt 1848-ban, István nádor, az én ükatyám, ott volt a magyarok mellett Bécsben. És a mi családunk mindig „magyar Habsburgok” voltak. Édesapám mindig jól beszélt magyarul, és most Magyarországon lakik, ő a nagykövete a Máltai Lovagrendnek. Most egy évig, amikor tanultam a nyelvet Magyarországon laktam. Tanárnőm egy református nő volt, és nemcsak hogy református, hanem nagyon református volt, mert a férje református lelkipásztor, édesapja református lelkipásztor és a bátyja is református lelkipásztor. Ezért gondolom, hogy ismerem is a református álláspontot.

 
Három hónapos várakozás után végre lehetőség nyílt arra, hogy december 7-én, a Szentkapu megnyitása előtti napon, ez is egy szép időpont, hogy átnyújtsad a Szentatyának a magyar kormánytól kapott megbízólevelet. Ez a találkozás az egész család jelenlétében történt és gondolom, hogy nagyon szép emlék marad a szívedben. Mesélj nekünk róla!
Gondolom, hogy nem csak nekem szép volt, hanem a Szentatyának is, mert nem gyakran van, hogy olyan nagy család jön. A boríték olyan nagy volt, és szép ünnepség volt.

 
A borítékban a megbízólevél volt…
A kislányom, Rózsa, azt mondta, hogy „nagyon nagy a boríték” (nevet derűsen). Szép ünnepség volt a megbízólevél átadása a Vatikánban és fontos volt nekem személyesen. Mindenkinek nagy öröm, ha a pápával találkozhat, de főként Magyarország számára volt fontos, mert az én feladatom, hogy Magyarországot képviseljem a Szentatyánál. Nagyon kedves volt a találkozás. Gondolom, hogy a Szentatya szívesen gondol Magyarországra, szívesen. Nemcsak udvarias szavakat mondott rólunk. És tudom, hogy miért: mert amikor ő Buenos Airesben volt, sokszor járt az angolkisasszonyokhoz, akik Magyarországról menekültek oda a kommunizmus idején, és nagyon becsülte őket. Azt mondta, hogy ott tanult sok fontosat Magyarországról, a magyar életről és az ételeikről. Viccesen hozzátette, tudja, hogy az egyik legfontosabb és legszentebb jelképünk a Tokaji bor és nevetett… (ő is nevet). Ő jól ismeri Magyarországot és gondolom, hogy Magyarországot a szívén viseli. Másnap küldtem is neki egy tokaji aszút, nem tudom, hogy meg fogja-e inni, de megpróbáltam… (nevet).   

Nagyköveti megbízólevél-átadás a Szentatyánál


Dr. Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövetet december 7-én délben fogadta Ferenc pápa az Apostoli Palotában a nagyköveti megbízólevél átadása alkalmából.
A magánkihallgatás után a nagykövet Pietro Parolin bíboros államtitkárnál tett látogatást.
Ezt követően a nagykövet és kísérete a Szent Péter-bazilikába ment, ahol az Oltáriszentség-kápolnában és Szent Péter apostol sírjánál imádkozott.
Íme a Rome Reports tudósítása az eseményről.
 
Az eseményről készült képek megtekinthetők a L’Osservatore Romano fényképszolgálatának oldalán.