Szent Adalbert-mise a Vatikánban „visegrádi” keretekben

A Visegrádi Csoport országai, Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia vatikáni diplomáciai képviseletei idén a soros elnökséget adó lengyelek szervezésében emlékeztek meg, április 24-én délelőtt, a közös szentjüknek tekinthető Szent Adalbert vértanúról. A szentmisét Stanislaw Rylko, a S. Maria Maggiore-bazilika archipresbiter-bíborosa mutatta be a vatikáni bazilikában, Szent II. János Pál pápa sírján. Magyar részről koncelebrált Mons. Tóth Tamás, a Pápai Magyar Intézet rektora. A hívek könyörgését a diplomaták olvasták fel, mindegyikük a maga anyanyelvén.

Stanislaw Rylko bíboros a Szt. Adalbert-misén

Szentbeszédében Rylko bíboros külön köszöntötte Pavel Vosalik cseh, Janusz Kotanski lengyel és Peter Sopko szlovák nagykövetet, valamint Érszegi Márk Aurél magyar ügyvivőt. Felidézte II. János Pálnak Szent Adalbert gniezói sírjánál 1979-ben mondott beszédét, aki lengyel pápaként azt tekintette saját küldetésének, hogy általa az Egyházban tudatosuljon a közép-európai népek jelenléte és öröksége, s hogy személyében mintegy megjelenítse Európa lelki egységét.

Rylko bíboros rámutatott, a szent pápa szavai ma is igen aktuálisak, sőt kihívást jelentenek: hiszen bár sokan sokat beszélnek Európáról, de inkább vészterhes, mintsem reményteli jövőt jósolnak neki. Pedig Európa ma is reményt meríthet keresztény gyökereiből és örökségéből. Ahogy II. János Pál 1982-ben Compostelában figyelmeztetett: „Szeretettel kiáltok hozzád, ősi Európa – találj önmagadra, légy önmagad! Fedezd fel származásod, éleszd fel gyökereid!”

Stanislaw Rylko bíboros szerint a közép-európai országok küldetése ma éppen abban áll, hogy segítsenek Európának újra felfedezni ezen örökséget és szellemi-lelki erőforrásokat.

A L’Osservatore Romano recenziója a „Magyarország és a Szentszék diplomáciai kapcsolatai 1920-2015” kötetről

A „Magyarország és a Szentszék diplomáciai kapcsolatai 1920-2015” című tanulmánykötet olasz kiadásáról írt hosszú recenziót Giampaolo Romanato történészprofesszor, a Pápai Történettudományi Bizottság tagja a L’Osservatore Romano április 7-i számában. A köteten belül elsősorban az általa is jobban ismert két világháború közötti időszakra, valamint a kommunista hatalomátvétel következményeire összpontosít.

A L'Osservatore cikke

A “Magyarország sebei. Az ország, amelyet Musil úgy szeretett” (Gianpaolo Romanato: L’Ungheria e le sue ferite. Quel grande Paese amato da Musil; L'Osservatore Romano 7 aprile 2017, p. 4.) című írásának érdeme, hogy alapvetően együttérzéssel szemléli Magyarországot a XX. századi tragédiák kapcsán, illetve azok fényében vizsgálja a sötétebb korszakokat.

Mint írja, a Magyarország és a Szentszék diplomáciai kapcsolatainak történetéről nemrég kiadott kötet “emlékeztet, mennyi szenvedés, mennyi düh rejlik ebben az országban, melyet a XX. századi történelem megannyi nagy tragédiája feldúlt és megsebzett: a két világháború, a nácizmus és a kommunizmus”.

Romanato összefoglalja Magyarország helyzetét a Monarchián belül, majd az I. világháború végén kialakult új állapotokat: „Olyan trauma ez, melyből máig nem tért magához ez az ország, s amely mindmáig befolyásolja politikáját, amint azt a könyv lapjain a budapesti külügyminiszter, Szijjártó Péter is aláhúzza: Magyarország nem mond le, soha, semmilyen körülmények között egyetlen polgáráról sem, bárhol legyen is.”

Az I. világháborút követő katasztrófa következményei: kétharmadnyi területét vesztett ország, hirtelen ellenségként kezelt püspökök, haza és identitás nélkül maradt papok és hívek, mindenütt terjedő féktelen nacionalizmus. Mindezt súlyosbította a Tanácsköztársaság bolsevik forradalmi kísérlete, amiről a bécsi nuncius is hírt adott. A szombathelyi püspököt letartóztatták és életéért aggódtak, de a későbbi Mindszenty hercegprímás is börtönbe került.

A Horthy Miklós vezetésével kialakult „király nélküli királyságban” a féktelen irredentizmus és revizionizmus, valamint a bajokért felelős az USA- és Franciaország-ellenes érzelmek domináltak. Az egyház a rendszer egyik oszlopa maradt. A vatikáni Államtitkárságon megelégedetten vették tudomásul, hogy az új nuncius diadalmas fogadtatásban részesült Budapesten – emeli ki Romanato.

A két háború közötti magyar katolicizmusról a történész professzor az alábbi összefoglaló értékelést nyújtja: „A szent és profán ilyetén elegye, mely a Habsburgok régi államegyházi rendszerének számos vonatkozásában folytatása volt, a püspökökből „nagyurat” csinálva, míg a klérusból alkalmazottakat (a megjegyzés Angelo Rotta nunciusnak Pacellihez írott 1935-ös jelentéséből származik), nem volt immár korszerű és bizony aggodalommal töltötte el XI. Piuszt, aki ugyanakkor csodálta az intézményes magyar katolicizmus szervezeti és politikai erejét.”

Ugyanakkor Romanato rámutat, hogy a kötet tanulmányaiból kitűnik: az egyház jogainak az állami törekvésekkel szembeni védelme (főkegyúri jog, püspöki kinevezések, eskü) mindig is elsődleges kérdés maradt a magyar egyház számára.

A szerző megjegyzi, hogy II. világháború idején a nácik elfogadottságában szerepet játszhatott a húsz éven át táplált magyar irredentizmus és revizionizmus is. Ugyanakkor Budapesten zajlott Angelo Rotta nuncius és Gennaro Verolino titkár zsidókat mentő tevékenysége is. A háború után pedig a szovjet kommunizmus vette át az uralmat és heves katolikus-ellenes harcot indított, mely éppen Rotta nuncius kiutasításával, s a nunciatúra bezáratásával kezdődött, majd pedig Mindszenty József prímás életfogytiglani börtönre ítélésével tetőzött 1948-ban.

A Mindszenty-kérdésről már egy másik tudományos rendezvényen esett szó –utal Romanato „A hallgatás egyháza és a pápai diplomácia” című 2016 őszi velencei konferenciára (ld. program - pdf) – melynek előadásai ugyancsak kiadásra várnak.

Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár felszólalása a „Romák helyzete Európában” konferencián

Magyarország Szentszéki Nagykövetsége április 7-én nemzetközi konferenciát szervezett „A romák helyzete Európában” címmel. Megnyitóbeszédet mondott Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár asszony (EMMI), a két fő előadást pedig Peter Turkson bíboros, a vatikáni Emberi Fejlődés Dikasztérum prefektusa, illetve Franz Salm, a Szuverén Máltai Lovagrend roma-ügyi nagykövete tartotta. Egyházi és világi szakértők, illetve szentszéki nagykövetek konkrét helyzeteket és példákat emeltek ki az egyes európai országok roma-integrációs gyakorlatából. A rendezvényt Ferenc pápa külön üzenetben köszöntötte.

 

Közzétesszük Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár beszédének magyar szövegét.

 

* * *

Eminenciás és Excellenciás Urak! Nagykövet Urak! Mélyen Tisztelt résztvevők!

Langerné Victor Katalin a roma-integrációs konferencián
roma népi motívumokkal díszített ruhában
(Foto: Várhelyi K.)

A romák közössége ma a legnagyobb olyan európai kisebbség, amelynek tagjai évszázados vándorlás után szinte valamennyi európai országban jelen vannak. Ugyanakkor nem rendelkeznek anyaországgal, egységesen használt nyelvvel, és a kultúrájuk is széttagolt.

Ami a romák valamennyi népcsoportjában közös, az a számkivetettség, az általános szegénység, a háttérbe szorulás, a jövőtlenség, és igen gyakran az egyenlően gyakorolható jogok hiánya. A többségi társadalmak általában idegennek és problematikusnak tekintik őket és csak kevésbé hajlandóak velük a párbeszédre, s még kevesebbet tesznek a felemelkedésük érdekében.

Viszont a romák közössége számít az Istenhívő keresztények szolidaritására és reménykedik az integrációban, a békében és a befogadásban.

Áder János köztársasági elnök jókívánságai XVI. Benedeknek

Áldott Húsvétot!

Áldott Húsvétot kívánunk!

Ferenc pápa üzenete a "Romák helyzete Európában" konferencia résztvevőihez

Ferenc pápa külön üzenetben köszöntötte a Magyarország Szentszéki Nagykövetsége által szervezett "Romák helyzete Európában" konferencia résztvevőit, amelyet Peter Turkson bíboros, az Emberi Fejlesztés Dikasztériumának prefektusa olvasott fel.

* * *

 

A Vatikánból, 2017. április 4.

Őeminenciája Peter Turkson bíboros
az Emberi Fejlesztés Dikasztériumának
Prefektusa

Őszentsége Ferenc Pápa örömmel értesült a 2017. április 7-én tartandó konferenciáról, melyet Magyarország Szentszéki Nagykövetsége szervez a romáknak a tágabb európai közösségbe történő integrációjáról. Őszentsége arra buzdítja az összegyűlteket, hogy vegyék számba a roma közösségnek a társadalmi részvételből és annak előnyeiből való kirekesztettsége számos módját, hogy válaszokat találhassanak azon akadályok meghaladására, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy alapvető jogaikkal éljenek és kötelességeiket teljesítsék. Mert csak „akkor lehetséges békés együttélést építeni, melyben a különböző kultúrák és hagyományok saját értékeiket nem az elzárkózás vagy a szembenállás révén, hanem párbeszéddel és integrációval építik”, ha egyéneknek és közösségeknek megvan a szabadsága, hogy teljességgel részt vegyenek a közéletben és hozzájáruljanak ahhoz. (Ferenc pápa beszéde a Roma Zarándoklat résztvevőihez, 2015. október 26.). Ily módon megóvják és előmozdítják a társadalom minden tagjának javát, s a leginkább kirekesztettek részt vehetnek a közösség életének egészében. Ezen megfontolásokkal Ferenc pápa a résztvevőket imádságos jókívánságairól biztosítja, s kéri rájuk a béke és erő isteni áldását.

Pietro Parolin bíboros
államtitkár

Franz Salm máltai lovagrendi nagykövet, Peter Turkson bíboros
és Eduard Habsburg nagykövet a konferencián (Foto: Várhelyi Klára)

Csévharaszti küldöttség a Szentatyánál

Az április 5-i általános kihallgatás végén fogadta Ferenc pápa a csévharaszti Irgalmasság Szigete küldöttségét Antal András diakónus és Mocsáry Balázs polgármester vezetésével, akik a Húsvétra készülvén egy szép füstölt sonkát nyújtottak át neki.

Ezt megelőzően 72 füstölt sonkát és három levágott kisbárányt adtak át a Vatikánban a Szent Márta Ház konyháján, illetve a „pápa éléskamrájában”, ahonnan a sonkák majd eljutnak Ferenc pápa szegényeihez.

A Szentatya meghallgatva Antal András elbeszélését az Irgalmasság Szigete karitatív és szociális tevékenységéről őszinte szívvel mondott köszönetet – nemcsak a sonkákért, de mindazért, amit odahaza a szegényekért tesznek.

A küldöttséget Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövet kísérte a Szentatyához.

Csévharaszti sonka-adomány Ferenc pápának
(fotó: Koszticsák Sz.)

További fényképek az Osservatore Romano honlapján.